JEGYZET – Erősen figyelem, hová lépek, nehogy véletlenül elszalasszak valamit. Mert a témák ugyebár az utcán hevernek. De az én utamba – egyelőre – nem akad semmi.
2014. november 09., 20:022014. november 09., 20:02
Csak fényesre lerágott csontok hevernek erre-arra: hepehupás járdák, töredezett útszegélyek, ebek harmincadjára hagyott, lakatlan, koszló néhai építészeti műremekek. Ezeket már témának sem nevezném, annyit forogtak közszájon, és annyira hiába. Baktatok hát tovább és figyelek.
A csonkra vágott fákról is elhangzott sok-sok vélemény, merészebb természetvédők még le is láncolták magukat egy-egy szívüknek kedves hatalmas törzshöz, mások örökbe fogadták a faritkaságokat, de ennek sem volt túl sok haszna: ha egyszer valamelyik fára az illetékes fanyűvő kimondta a halálos ítéletet, nem volt apelláta, előbb-utóbb mindet végrehajtották.
Úgy látszik, nincs szerencsém az utcán, semmi friss téma nem hever elém, bár lehet, hogy fürgébb lábúak már gyorsan felkapkodták azt, ami éppen akadt. Sebaj, összeülök a barátaimmal, beszéd közben csak felbukkan ez-az. Nekilátunk a beszélgetésnek, a fűtés és meleg víz kerül legelőször szóba, a fülemet becsukom – téma kipipálva. Ők sem időznek sokat a számlák körül, unják már, s ha úgysincs mód a változtatásra, minek csépelni a szót.
De amikor rátérnek a napi politikára, felizzik a légkör. Egyébként békés, jól nevelt barátnőim úgy támadják egymást, mintha legalábbis arénában harcoló gladiátorok volnának. Tudtommal semmi más bajuk, csak az, hogy az egyik az egyik jelölttel, a másik a másikkal, a harmadik pedig olyannal tart, aki nem is indult. Be akarnak rántani engem is a körtáncba, de kitérek a felhívás elől: sunyi módon azt mondom, hogy tulajdonképpen még nem döntöttem, azt nem árulom el, hogy inkább a már-már érthetetlen indulataikat figyelem. Nem akarom megsérteni őket, azért sunnyogok, meg hát azért is, hátha megértem, hogy honnan ez a nagy gerjedelem.
De nem sikerült rájönnöm, legföljebb csak sejtem, hogy a média a ludas. Már nem is figyelem az érveiket, mert beugrott – végre! – egy ötlet: mi a jobb nekünk, ha hiába indulunk a csellengő témák nyomába, úgyis csak az agyonrágott-szopogatott csontokat találjuk, vagy az, ha úton-útfélen elénk bukkannak a vadonatúj szenzációk?! Egyelőre még ezt sem tudtam eldönteni, mert barátnőim belefáradtak a vitába, és csend lett. De hát a csend sem rossz téma! Érdemes ezen is kotlani egy sort?!
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!