2010. június 30., 10:042010. június 30., 10:04
Ráadásul nálunk nincsenek olyan nyelvtani furcsaságok, mint a románban, ahol ugyebár a szék hímnemű, míg az asztal nőnemű. Persze, amikor ezeket magyarázom – főleg románoknak, de akár más nemzet fiainak is –, mindig ott motoszkál a háttérben, hogy ez valóban így van, egészen addig, míg a budapesti zöldségestől murkot nem kér a székely vendégmunkás, illetve míg a székelyföldi vendégfogadó pityókás kenyérrel nem kínálja a magyarországi vendéget. Mert ennél a pontnál rögtön véget ér a nagy egyetértés és egyértelműség és azonnal kezdődik a magyarázkodás, hogy a mi murkunk az igazából sárgarépa, s a finom házikenyeret bátran lehet fogyasztani, mert nem tartalmaz alkoholt, amitől pityókássá válhat a fogyasztója. De újabban már székely–székely magyarázkodásra is van példa, legalábbis erről tanúskodik ama vicc, miszerint: két székely vendégmunkás találkozik egyik budapesti zöldségpiacon, és amikor afelől érdeklődik az egyik, hová mész, a másik azt mondja, padlizsánért. Az első felteszi a kérdést: minek az neked? Mire a másik rávágja: minek, minek, hát vinettának... Szóval vannak ilyen vicces helyzetek a nagy egyértelműség és egyetértés mellett, de ezekről általában szemérmesen hallgatni szoktunk. Azt azonban sosem gondoltam volna, hogy még családi perpatvar is kerekedhet abból, hogy mi, itt a Székelyföldön bizonyos dolgokat másként mondunk, illetve bizonyos kifejezéseket más értelemben használunk. Pedig előfordult, legalábbis erről számolt be ismerősöm, akinek a párja magyarországi. Történt ugyanis, hogy tűzrőlpattant csíki menyecske, miután hazatért a vásárlásból, közölte párjával: „Találkoztam az öcsémmel és megígértem neki, hogy este átmegyünk hozzuk.” Mire a párja: „Felőlem menjünk, de mit hozunk?” Ekkor a menyecskén volt a sor az értetlenkedésben: „Nem érted: hozzuk megyünk!?” Ekkor a magyarországi már céklavörös fejjel ordította: „Értem, hogy megyünk öcsédékhez, de azt is mondtad: hozzuk. Most csak az a kérdés: ki kell hozza, én kell hozzam, vagy más hozza?! És főleg mit?!”
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok