2010. március 24., 09:402010. március 24., 09:40
De mi van akkor, ha huzamosabb ideig megmagyarázhatatlanul úgy érzed magad, mintha rád építettek volna valami felhőkarcolót, s nem elég, hogy annak a súlyát kell cipeld a hátadon, a benne lakó idegesítő embereket is el kell viselned? Mielőtt önként bevonulnál a diliházba, ülj le egy percre, s kezdj el gondolkozni a nap történésein. Gondolj vissza, ma hányszor szólaltál meg, kinek mit vágtál a fejéhez, vagy miért idegesített fel a másik. Mondták már az okosak, hogy az ember közérzete, betegsége vagy éppen felépülése az agy működésétől függ. Ha az elme azt a parancsot kapja, hogy minden rossz, s ennél már csak rosszabb lehet, természetes, hogy nem is fog a rossz ellen tenni semmit. Egy jó példa erre a társasjáték.
Ha elveszít az ember sorozatban egy-két partit, utána az esetek többségében már nem fordul a kocka. Mert – bár nem mutatja – azt gondolja magában, már nem tudja az előnyét visszaszerezni.
Ennél bántóbb, vagy súlyosabb következményekkel járhat az, amikor társainkkal kölcsönhatásban befolyásoljuk egymás életét. Az érzékenyebbek bele is tudnak betegedni egy-egy történésbe, ha túl komolyan veszik azokat. S ennek fegyvere legtöbbször a kommunikáció, amit határtalanná tett az internet. Fapofával bepötyöghetjük pár mondatban a másikat gyalázó gondolatainkat, sőt olyanokat is írhatunk, amit elmondani sosem mernénk. S közben egy pillanatra sem gondolunk arra, hogy a célszemély önérzete mennyire sérült. Itt már csak egy dolog nem tiszta: ha egyszer úgy vagyunk teremtve, hogy társas lények legyünk, és oly nagy vágyat érezzünk a jogtalan kritika, lehúzás, becsmérlés, rágalmazás, vádaskodás iránt, miért nem kaptunk egyúttal egy olyan kis szervet is, amely azonnal érzékelteti, miként éreznénk magunkat fordított esetben. Biztos vagyok benne, hogy sok papír, oldal, börtöncella és gumiszoba üresen maradna, s a gyerekeknek sem lenne az a kényszerképzetük, hogy csak akkor tudják megvédeni nagykorukban magukat, ha olyan erősek lesznek, mint legalább Superman.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok