Csak a munka menjen

Tiltakozzanak, adjanak hangot nemtetszésüknek, merthogy odáig fajult a romániai oktatást körül­ölelő káosz, hogy a sebtében, átgondolatlanul hozott minisztériumi döntések zűrzavarában a tanulás-tanítás folyamatának alanya és tárgya, maga a diák kapja fel a fejét: álljunk csak meg, valami nagyon nincsen rendben a rendszerrel!

Hogyan is lenne, amikor a saját sorsához körültekintően, logikusan, odafigyelően viszonyuló középiskolás is számos alkalommal tapasztalta meg az elmúlt években, hogy lépten-nyomon változik a követelményrendszer, újabb és újabb átalakulásokhoz kell alkalmazkodnia iskolának, pedagógusnak, diáknak. Például simán megeshet – ahogy például a tavaly érettségizők esetében –, hogy röpke pár hónappal a nagy megmérettetés előtt változtatták meg a vizsgák menetét: hirtelen kiderült, hogy nem júniusban, hanem februárban kell szóbelizniük a végzősöknek. Nem volt ez másként idén sem, újfent hirtelen fordulat következett: egy-két hónapja jelentette be a váratlan módosításokat sportszerűen „űző” tárcavezető asszony, hogy bevezeti, idén ne csak a nyolcadikosok, hanem gyerünk, a hetedikesek is mérettessenek meg próbavizsgákon. Jobb kétszer, mint egyszer alapon. Aztán hogy mennyi a gyakorlati haszna egy-egy ilyen megmérettetésnek, sőt majd az igazinak is mennyi lesz, hogy mennyire valósan méri fel a diákok felkészültségét, az már más tál tészta.

A diáktanács – akárcsak bármelyik épeszű, a hazai oktatási történéseket élénken megfigyelő, két lábbal a földön álló ember – úgy gondolja, a próbavizsgák nem a készségeket mérik fel, csak a felhalmozott ismeret­anyagot. Aminek jó része a túlnyomóan az információhalmozáson alapuló oktatás miatt a feledés homályába merül, mihelyt elballag a diák az iskolából.

A tanügyi tárca a diákok tiltakozására a tőle megszokott semmitmondó módon, kezeit mosva reagált: az idei próba-képességvizsga és a próbaérettségi megszervezésére vonatkozó miniszteri rendelet kibocsátása előtt ők bizony egyeztettek a diákok, szülők és tanárok képviselőivel, és mindenki úgy ítélte meg, hogy ez ugyanvalóst jó lesz így, ahogy eltervezték. Még azt a fölöttébb hasznos tanácsot is adta a nagy hatalmú tárca, hogy mivel a tavaly gyengécskére sikeredtek a próbavizsgák eredményei, jobban kell tanulni, mint eddig. Hát ezt igazán nem gondolta volna senki…
Az már csak hab a tortán, hogy a hétfői nyolcadikos próbavizsga román nyelv és irodalom tételének összeállítói olyannyira „gondosan” odafigyeltek a megmérettetésre, hogy Heinrich Heine német romantikus költő versének szerzőjéül annak románra fordítóját, Ștefan Octavian Iosifot jelölték meg. Mert mindegy az, kérem, ki is írta a verset, csak oldják meg a hozzá kapcsolódó feladatot, és a munka menjen… Pár havonta nyugodtan lehet szabni, varrni, alakítgatni az oktatási rendszert, a vizsga- és követelményrendszert, nem sokat törődve azzal, hogy miként és főleg miért is alkalmazkodjanak ehhez a diákok, pedagógusok. Mindegy, csak a munka menjen. A kísérleti nyulaknak így is jó.