2010. május 17., 10:232010. május 17., 10:23
Számomra teljesen mindegy, hogy Nefelejcs Fifi vagy Güdeá Mihály helyeskedik, csak azt hallom, hogy blablabla. Persze nekem is meg kell halnom valamiben, így tudom én is, hogy nem lesz nyugdíj, fizetés, gyermeknevelési és munkanélküli-segély, hogy előbb-utóbb úgyis megemelik az adókat, hogy itt fogunk megdögleni, és még az se lesz, aki előfizessen az újságra. Közben néha megfuttatom, hogy négyszáz négyzetméteren hány hétre elegendő pityókát lehet termeszteni, vagy hogy belterjesen a négy négyzetméteres teraszon hány cserép fuszulyka fér el.
Na de egyszer élünk felkiáltással, miután a főtengerész a legvadabb rémálmainkat is túlszárnyaló kilátásokat felvázolta, saját és szomszédgyerekekkel felszerelkezve, elindultunk cirkuszba. Mert ha cirkusz, hát legyen cirkusz. Egyetlen felnőtt és sok gyerek a felállás, mert a felnőtt jegy a heti kenyéradagunkba kerül, s kiskorújegyért megvehetnénk rá a vajat. S otthonról vittük a túlélőpufulecet, a vizet, a kindercsokit, s előtte az összes szülő meghegyibeszédelte a gyermekét, hogy vattacukorról, kakasról és üdítőről álmodni se merjen.
Faluról mentünk, tehát az úton volt idő megbeszélni a cirkusztémát, az állatkínzást, az akrobatákat, és a román bohócot is beleértve. A cirkuszsátor előtt két gyanús anyuka és néhány síró gyermek, s mondták, hogy az előadás érdeklődés hiánya miatt elmarad, de majd este. Sok síró gyermekkel vissza falura, bár a cirkusz és az esti program valamelyest tartotta bennük a lelket. Este már több dühös anyuka és még több üvöltő gyerek, előadás elmarad, a jegy árát visszaadják. Esdekelve kérem porondosra sminkelt hölgyet, kerítsen egy magyarul beszélő artistát, és mondják el ők ennek a csapat bőgő cseprentyűnek, hogy ők ma nem és nem bohóckodnak. Artista jő, színpadiasan kiáll, s aszongya a bámuló gyerekeknek: egy előadás negyvenmillió lejbe kerül, ezért számukra nem kifizetődő, majd faképnél hagy. A nyolcéves Zaki töprengve bámul utána, majd elmagyarázza az értetlenül szájtátó sokkal kisebbeknek: Nincs elég pénzünk.
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.