VEZÉRCIKK – Európa 9/11-e – sokan így emlegetik a szerdai párizsi terrortámadást, amely során szélsőséges iszlamista fegyveresek lemészárolták a Charlie Hebdo szatirikus hetilap tíz újságíróját és két rendőrt.
2015. január 08., 20:572015. január 08., 20:57
Pedig voltak már figyelmeztetések: a 2004-es madridi és a 2005-ös londoni tömegközlekedési eszközök elleni merényletek. Ezek után a nyugati civilizáció nem maradhat tétlen, ellenlépésekre, valamint a szükséges önvédelmi mechanizmusok kiépítésére van szükség.
Előzetesen azonban le kell szögezni néhány dolgot. Például azt, hogy a vérgőzös agyú, eszelős fundamentalistáknak semmi közük sincs az igazi iszlámhoz. Másrészt viszont azon is el kell gondolkodni, mennyire fér bele a civilizált emberi magatartásba a szólásszabadságra hivatkozva alpári módon gúnyolódni más emberek hitbéli meggyőződésén.
Az nem igaz ugyanakkor, hogy mindez csupán a Nyugat felelőssége. Egyrészt el kell végre ismerni, hogy a multikulturalizmus szélsőliberális értelmezése, miszerint „az idegen szép”, nem több néhány fantaszta ön- és közveszélyes tévképzeténél.
Persze ennek az alternatívája nem az, hogy „az idegen csúnya”, hanem az, hogy „az idegen – idegen”, vagyis meg kell érteni és el kell fogadni, hogy a más kontinensekről érkező bevándorlók más kulturális és szocializációs háttérrel rendelkeznek, amelyet nem feltétlenül adnak fel csak azért, mert a nyugati társadalom befogadta őket, ez pedig konfliktusokhoz vezethet.
Ugyanakkor azt is le kell szögezni: annak a bevándorlónak, aki azt akarja, hogy befogadják, aki valamely európai országban tervezi a jövőjét, igenis el kell fogadnia az alapvető nyugati civilizációs és kulturális értékeket, ami nem azt jelenti, hogy például fel kell adnia a muzulmán vallást.
Azt azonban igen, hogy Európában igyekezzen a lehető leginkább úgy viselkedni, mint az európaiak, elfogadni, hogy itt létjogosultságuk van a vallási vagy egyéb, politikai vagy kulturális különbözőségeknek, hogy a nők nem másodrangú személyek, hogy a más vallásúakkal, más véleményen lévőkkel nem fegyverrel számolnak le. Aki erre képtelen, annak nincs helye Európában – az ilyen elemek kiszűrése elsődleges fontosságú.
A nyugati kultúra most nagy kihívás előtt áll. Úgy kell megőriznie a szabadságot, befogadó és toleráns, a mások kultúráját tisztelő mivoltát, hogy közben az önvédelemhez, a saját fennmaradásához szükséges gyanakvással fogadja az idegeneket, és konkrét lépéseket tesz önmaga védelme érdekében.
Azt, hogy ez hogyan lehetséges, nem kis feladat lesz kitalálni. De nélkülözhetetlen és sürgős. Mert nem kizárt, hogy valahol máris készülődnek azok, akik újabb szerkesztőségeket, vasútállomásokat vagy tömegközlekedési járműveket akarnak megtámadni csak azért, mert a nyugati civilizációban szocializálódott emberek nem úgy gondolkodnak a világ dolgairól, vallásról, társadalmi viszonyokról és rendszerekről, ahogyan ők.
A célkeresztben mi is ott állunk. Mert – ahogyan a szerdai terrortámadás nyomán indult szolidaritási mozgalom jelszava is mondja – mindannyian Charlie-k vagyunk.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!