A teljesség igénye nélkül Ion Iliescu volt államfő például előszeretettel ostorozta a „magyarok imperialista gondolkodásmódját”, Adrian Năstase exminiszterelnök őrültségnek nevezte a magyar állampolgárság kiterjesztését, Traian Băsescu megannyiszor kikelt az autonómia ellen (egy alkalommal a román hadsereg ismételt budapesti bevonulását vizionálva), Victor Ponta pedig kinyilatkoztatta: Székelyföld nincs.

A felsorolás természetesen még folytatható a cévétudorok, funarok és a többi hasonszőrű román politikus „magyarbarát” kijelentéseivel. És akkor elérkeztünk Románia hivatalban lévő miniszterelnökéhez, aki ugyanabban a szövegkörnyezetben emlegeti az autonómiatörekvéseket, a székely vagy magyar (pontosan nem tudni) zászló kitűzését a felelősök fellógatásával, felakasztásával.

Mihai Tudoséról eddig is tudtuk, hogy intellektuális képességei erősen korlátozottak, diplomáciai érzékenysége nulla, mondanivalóját pedig beszédhibája és -stílusa miatt legtöbbször nehezen képes megértetni a nagyközönséggel. Hogy mi késztette az erdélyi magyarokkal, székelyekkel kapcsolatos durva, fenyegető és vérlázító megjegyzésre, nehéz kitalálni, és már csak azért is meglepő, mivel nemrég még maga feddte meg nyilvánosan a román külügyminisztériumot, amiért szerinte is túl kemény hangnemet ütött meg a marosvásárhelyi katolikus gimnázium ügyében.

De hiábavaló is lenne a miniszterelnök fejében kutakodni, nem sokra mennénk vele. A lényeg, hogy ez a középszerű politikusból lett miniszterelnök – aki miniszterként, majd kormányfőként egyaránt halvány – egycsapásra veszélybe sodorta a többség és kisebbség békés együttélését, és elérte, hogy ismét elhidegültek az elmúlt évben megenyhült román–magyar államközi kapcsolatok. Ráadásul Tudose éppen akkor rúgott egy nagyot a nemzeti kisebbségi törekvésekbe, amikor amúgy is nyilvánvaló, hogy a román egyesülést kimondó Gyulafehérvári nyilatkozat centenáriumi évében mindkét részről nagyon kell vigyázni minden mondatra, szóra, gesztusra. Amikor borítékolható volt, hogy a román–magyar párbeszéd az eddiginél is nehezebb lesz.

Mihai Tudose valószínűleg nem fog bocsánatot kérni szavaiért, lemondani se fog, és várhatóan a román szociáldemokraták se fogják leváltani – egyelőre. Sejtésünk szerint a PSD vezetői éppen amiatt fognak tartózkodni az amúgy számukra több okból is kényelmetlenné vált kormányfő megbuktatásától, nehogy úgy tűnjék, a magyar tiltakozás vezetett Románia miniszterelnökének eltávolításához. Az egyre inkább elmérgesedő román–magyar viszony közepette vágunk neki tehát a centenárium évének, ami Tudose nyilatkozatának, valamint a román politikai osztály elhatárolódása hiányának ismeretében nem sok jóval kecsegtet.