Rostás Szabolcs

2018. július 16., 10:53

Centenárium és egyoldalúság

Sokan fenntartásokkal fogadták, amikor az RMDSZ tavaly bejelentette, hogy nem akar kimaradni a román egyesülés 2018-ra meghirdetett centenáriumi évéből, és Ezer év Erdélyben, száz év Romániában jelmondattal programsorozattal készül a százéves évfordulóra.

A legtöbb kérdés annak kapcsán merült fel, hogy egyáltalán kell-e, indokolt-e a hangját hallatnia az erdélyi, romániai magyarságnak egy olyan történelmi pillanat évfordulóján, amely megpecsételte az anyaországától elszakított, idegen hatalom uralma alá került közösség sorsát. Ugyan mit mondhatnának ennek a közösségnek a tagjai ennyi idő elteltével a nemzeti tragédia fölötti fájdalmon, valamint az amiatt érzett hálán kívül, hogy száz esztendő megpróbáltatásai, az ezerarcú asszimilációs törekvés ellenére képes volt megmaradni szülőföldjén? Egyáltalán lehet-e párbeszédet folytatni a témában azzal a többséggel, amely ünnepként, nemzeti kiteljesedésként tekint 1918. december elsejére, a gyulafehérvári nagygyűlésre, az ott kimondott egyesülésre?

Néhány kérdésre időközben már megkaptuk a választ. Például arra, hogy nem volt a legjobb ötlet úgy nekifutni ennek a programsorozatnak, az RMDSZ elnöke előrebocsátotta: december elseje, Nagy-Románia létrejötte, Erdély elvesztése nem ünnep az erdélyi magyarok számára, ezért nem is fogják megünnepelni. De, természetesen ezt is ki kell mondani, valahányszor megköveteli a miheztartás, de nem biztos, hogy ez a legmegfelelőbb intró a magunkat a románság előtt bemutató projekt keretében. És valószínűleg azzal se lehet elérni a kívánt hatást, ha fotómontázzsal azt bizonygatjuk: magyarok nélkül például Kolozsvár sem lenne egyéb, mint egy lepusztult, lepukkant lakótelepi betondzsungel. Főleg akkor nem, ha a kimondott cél többek között annak felmutatása a többségi társadalom számára, hogy az erdélyi magyarság értékalkotó közösségként mit tett le a román állam asztalára.

Természetesen egyértelművé kell tenni a román állam, a többségi lakosság számára, hogy a magyarság nem akarja elhagyni szülőföldjét, jogaiból pedig nem hajlandó engedni. És persze rettegni, bezárkózni se kell a centenárium évében. A baj ott van, hogy nemigen mutatkozik fogékonyság a párbeszédre a másik oldalról arra a nagy kérdésre, hogy miként látjuk egyenként azt a problémahalmazt, amit Romániának nevezünk, és miként érhetnénk el közösen, hogy valamennyien otthon érezzük magunkat benne.

A román politikum és a társadalom többségét lekötik a napi politikai csatározások, valamint a mindennapok gondjainak nyűge, és se energiája, se indíttatása nincs centenáriumozni. A magyarokkal foglalkozni, barátkozni meg végképp nincs kedve. Ilyen körülmények közepette tényleg az marad, hogy önmagunknak készítünk dokumentumfilmet a kisebbségi létformának megágyazó Trianonról, román egyesülésről, amely amúgy roppant alapos, szakavatott és mindenki számára hasznos munka, csakhogy a megszólalók közül az egyetlen román történész mondanivalóján kívül a románok semmit sem értenek belőle.

Akárcsak a centenáriumnak szentelt honlapból, amelynek nincs román nyelvű változata. Márpedig így még akkor is nehéz megértetni a románokkal, kik vagyunk, mit adtunk a nagy közösbe, és hogy nélkülünk ma kevesebb lenne ez az ország, ha óriási lenne irántunk az érdeklődés.

Ön szerint ez:
Jó hír
Rossz hír
0 HOZZÁSZÓLÁS
Balogh Levente 2019. február 22., péntek

Jelképérték

„Ha történetesen akkorra jelentenék be az elkövető kézre kerítését, amikor ez az írás megjelenik, már akkor is késő lenne” – írtuk pontosan három héttel ezelőtt ugyanezeken a hasábokon.

Pataky István 2019. február 21., csütörtök

Eurovíziós botrányverseny

Giccses politikai bulvár – talán így lehet a legtalálóbban jellemezni az elegáns nevű, de mára már csak a botrányai miatt híres rendezvényt, az eurovíziós dalversenyt.

Kiss Judit 2019. február 20., szerda

A kutya vacsorája

Semmi új vagy meglepő nincsen abban, hogy a tanügyminiszteri ötlettár újabb és újabb gyöngyszemeivel gazdagodik a hírfogyasztó, ugyanis nem múlik el nap anélkül, hogy ne rukkolna elő vadonatúj reformelképzeléssel Ecaterina Andronescu régi-új tárcavezető.

Rostás Szabolcs 2019. február 19., kedd

A kiszámíthatatlanság bizonyossága

A romániai gazdaság jelenlegi állapota, de ami ennél is lényegesebb: a kilátásai szempontjából igen aggasztó hírek láttak napvilágot a közelmúltban, ráadásul az ország fejlettebb, nyugati régiójában.

Makkay József 2019. február 18., hétfő

Megkurtították a világ legdrágább titkosszolgálatát

Aki az ellenzéki pártok képviselőinek a véleményét olvassa a román titkosszolgálatok büdzséjének megnyirbálásáról, megeshet, hogy valamiféle együttérzést érez a Román Hírszerző Szolgálat (SRI) és a többi titkosszolgálat költségvetésének megkurtítása miatt.

Balogh Levente 2019. február 15., péntek

Bozgorok a cigányok ellen

Minden héten háború – kis túlzással lassan az amerikai futball világát bemutató hollywoodi film magyar címe alkalmazható a román élvonalbeli labdarúgó-bajnokságra is, mióta a magyar tulajdonosú, magyar többségű városban működő Sepsi OSK is az első osztályban játszik.

Pataky István 2019. február 14., csütörtök

Műemlékek gyilkosai

Beomlott Herkulesfürdő legszebb épületének, a Sza­páry-fürdőnek a tetőzete. Az A kategóriás műemlék állapota az utóbbi tíz évben folyamatosan romlott és alighanem végnapjait éli Erzsébet császárné egykori kedvelt fürdőhelye.

Kiss Judit 2019. február 13., szerda

Ködbe vesző kérdések

Enyhén szólva is beszédes, hogy jelen állás szerint egyre nagyobb homály veszi körül az egyszeri ember igazságérzetét mélyen fölkorbácsoló hétvégi incidenst, miszerint a Maros megyei Magyarón rendőr kezében elsült lőfegyver sebesített meg súlyosan egy járdán gyalogló járókelőt.

Balogh Levente 2019. február 12., kedd

Románia világpolitikai „jelentősége”

Amikor a román illetékesek arról álmodoztak, hogy Románia a világpolitika homlokterébe kerüljön, nem feltétlenül azt szerették volna, hogy ez az Egyesült Államok és Oroszország közötti stratégiai és geopolitikai vetélkedésben való érintettsége miatt történjen meg.

Rostás Szabolcs 2019. február 11., hétfő

A mi szélhámosaink

Bár a kritikusok nem sorolják Steven Spielberg legütősebb alkotásai közé, a háromszoros Oscar-díjas amerikai filmrendező Kapj el, ha tudsz című életrajzi filmje ettől függetlenül roppant élvezetes és tanulságos. Szakzsargonnal élve: odaragasztja a nézőt a fotelhez.

Vélemény
Balogh Levente: Jelképérték

„Ha történetesen akkorra jelentenék be az elkövető kézre kerítését, amikor ez az írás ...

Pataky István: Eurovíziós botrányverseny

Giccses politikai bulvár – talán így lehet a legtalálóbban jellemezni az elegáns nevű, de mára ...

Kiss Judit: A kutya vacsorája

Semmi új vagy meglepő nincsen abban, hogy a tanügyminiszteri ötlettár újabb és újabb gyöngyszemeivel ...

Hallgassa online rádióinkat