Bukaresti beintés

Az igazságügy-miniszterként a híres-hírhedt, a büntető törvénykönyv és a perrendtartás „megszelídítésére” hivatott 13-as számú kormányrendeletbe belebukott szociáldemokrata honatya két középső ujját felmutatva intett be ellenzéki képviselőtársainak, amikor utóbbiak felemlegették a brüsszeli és strasbourgi intőket.

A letagadni próbált egyetemes és alpári gesztus címzettje természetesen nem csupán a kormánybíráló ellenzék, hanem mindenekelőtt a román kormány igazságügyi ámokfutását elmarasztaló Európai Parlament és Európai Bizottság. A bukaresti balliberális koalíció képviselői versenyt futva feleselnek Brüsszellel, politikai indíttatású fenyegetésnek, a belügyekbe való beavatkozásnak, az alkotmányos rend semmibevételének nevezve a romániai jogállamiságról, valamint a korrupcióellenes küzdelem stádiumáról szóló jelentéseket.

Természetesen szó sincs arról, hogy Brüsszelből vagy Strasbourgból kizárólag szentírásnak tekintendő kinyilatkoztatások érkeznek a tagállamokhoz, amelyek kötelesek mindent úgy végrehajtani, ahogy azt a „központ” megszabja. A bukaresti kardcsörtetést azonban azért nem lehet komolyan venni, mivel nem fedi a valóságot, hogy az igazságszolgáltatással kapcsolatos intézkedéseket ízekre szedő jelzések az európai jobboldal lejárató hadjárata lenne a balliberális kormánnyal szemben. Már csak azért sem, mivel a Viorica Dăncilă vezette balliberális kormány legádázabb kritikusa nem más, mint az Európai Bizottság szociáldemokrata alelnöke, a figyelmeztetések megalapozottságát pedig az uniós kormány román tagja, Corina Crețu is megerősítette. Aki szintén szociáldemokrata, sőt a Liviu Dragnea vezette PSD tagja. És ha már Dragneánál tartunk: azáltal végképp hiteltelenné válik az uniós bírálatok bagatellizálása, hogy a PSD–ALDE-koalíció közel két éve szisztematikusan a fehérgalléros bűnözés és a korrupció elleni fellépés gyengítésén fáradozik, minden kormányzati és parlamenti eszközt felsorakoztatva a jogerősen egyszer már elítélt és további bűnvádi eljárások főszereplőjének számító szociáldemokrata pártvezér megmentése érdekében.

És a történethez az is hozzátartozik, hogy az uniós pofonok egy része bizony az RMDSZ orcáján is csattant, ha megengedhető effajta képzavar. A szövetség elnöke joggal vonta le a következtetést, miszerint komolyan kell venni az igazságügyi reformot nyomon követő együttműködési és ellenőrzési mechanizmus keretében kiadott jelentésben foglaltakat – csakhogy ez egyáltalán nem hangzik hitelesen. A balliberális koalíciót támogató RMDSZ ugyanis vastagon benne volt az igazságügyi törvénycsomag valamennyi jogszabályának kidolgozásában és parlamenti elfogadásában, ezért most nem tehet úgy, mintha semmi köze nem lenne az egészhez. Az pedig ugyancsak a felelősség áthárítására irányuló próbálkozás, hogy Kelemen Hunor szerint a megfogalmazott bírálatokért nem az egész parlament, hanem „csak bizonyos parlamenti képviselők” tehetők felelőssé. Hiszen ne feledjük: az RMDSZ kevés kivétellel mindenben a nevét és súlyát adta az igazságügyi törvényekhez, ezért a román koalícióhoz hasonlóan neki is viselnie kell a következményeket.
Attól tartunk, ennek leghamarabb a jövő évi európai parlamenti választáson érkezik el az ideje.