2012. október 02., 08:522012. október 02., 08:52
Üdvözlendő dolognak tartom annak ellenére, hogy – bár nem vagyok mentes a káros szenvedélyektől – a félkarú rablókkal soha nem álltam közelebbi kapcsolatban. Ismerek viszont olyanokat, akik tényleg betegeknek mondhatók. Egyikük például az egy hónap során, keserves fizikai munkával megkeresett fizetését éveken át egy ültében játszotta el. Amint kézbe kapta a bérét, irány az első játékgép, és addig verte a gombokat, amíg a pénzből tartott.
Aztán egy hónapig nulla lejből volt kénytelen meglenni, ami – lévén, hogy akkor még otthon élt a szüleivel, akik az ennivalóját biztosították – lényegében annyit jelentett a számára, hogy a sörözgetős-beszélgetős estékből teljesen kimaradt. De hiába volt az egész havi szobafogság, amint mesélte, alig várta a negyedik pénteket és a fizu napját, hogy újra játszhasson.
Olyat nem ismerek ugyan, aki a család napi betevőjét játssza ily módon el, azonban sokan állítják: aki szenvedélybeteg, azt tényleg nem érdekli, hogy kitől-mitől vonja el a gépbe dobálandó pénzt. Szóval, mindenki jól jár azzal, ha eltűnnek a játékgépek. Érdekesnek találtam ugyanakkor a magyar kormány indoklását, azonkívül ugyanis, hogy szociális problémák okozóinak nevezték az automatákat, azt is hangsúlyozták, hogy nemzetbiztonsági kockázatot rejt magában a használatuk.
Nagyon kíváncsi vagyok, mit is jelent ez, mert talán lehetne belőle ötleteket meríteni arra nézve, hogy miként tegyünk nemzetbiztonsági kockázati tényezővé más, függőséget és következésképp szociális problémákat okozó dolgokat. Például a dohányipart vagy a szeszgyártást, mert ha egyáltalán nem lenne ilyesmi kapható, senki sem válna függővé tőlük. Igaz, sokan képesek úgy élni ezekkel a szerekkel, hogy nem élnek vissza velük, de középút véleményem szerint nincs.
És semmiképp sem hagynám ki a sorból az élelmiszeriparnak azt a szegmensét, mely nem az egészséget tartja a legfőbb szempontnak. Így nemcsak a szenvedélybetegségek tűnnének el, de a cukorbetegség, a vérnyomásproblémák, az elhízás, a szív-ér rendszeri betegségek és még sok minden más.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok