Borboly Csaba: a Békás-szorost Hargita Megye Tanácsa szerezte vissza (egyelőre alapfokon), nem Mezei János

És az akkori MPP-s polgármester a füle botját sem akarta mozdítani a 2008-ban frissen megválasztott megyevezetés, konkrétabban jómagam azon felhívására, hogy a törvény szerint egyedüli jogosult közigazgatási egység, Gyergyószentmiklós város vezetőjeként indítsa meg a jogi procedúrákat az elvett terület visszaszerzésére, támadja meg a megyei tanács nélkül összetákolt határmódosítási jegyzőkönyvet.

De nem hagytuk a megyei tanács részéről, hogy a városvezetés folytathassa azt a politikát, amellyel a korábbi vezetők és utódaik időszakában szemet hunytak a felelőtlen magatartással kialakított áldatlan helyzet felett, így egy közvetlenül megválasztott megyei vezető autoritását, eszközei széles tárházát felhasználva el tudtam érni, hogy a 2008-as városvezetés felébredjen Csipkerózsika-álmából, megindítsa a jogi eljárásokat – amelyek megindítására kizárólagosan ő jogosult –, és amelyekbe becsatlakozott Hargita Megye Tanácsa. És így tulajdonképpen tíz éve visszük e pert, napjainkra pedig elértük a még nem jogerős, de nagyon fontos első győzelmet, azaz a város- és megyehatár helyreállítását Neamț megye felé, a Békás-szoroson túli 32-es kilométerkőig.

Na de ne szaladjunk ennyire előre, csendben dolgoztunk, szívós munkával, és nem vertük a tamtamdobot, nem nyilatkoztunk minden héten a sajtóban, hogy jaj mennyire küzdünk a Békás-szorosért (csak mértékletesen tájékoztattunk!), hanem tettük csendben a dolgunkat, mert a lényeg nem a sajtózás volt, hanem a terület visszaszerzése. A Békás-szoros ügyében, ahogy Úzvölgyében is, számunkra a jogalapot a település- és megyehatárt meghatározó határvonalat rögzítő 1968. évi 2-es számú törvény jelenti, és annak értelmében a Békás-szoros Hargita megyéhez tartozik, ahogy egyébként Úzvölgye is. És az elmúlt hetekben is számtalanszor elmondtam: nekünk egy szövetségesünk van, a törvény (még akkor is, ha az értelmezése és az alkalmazása Romániában sokszor problematikus), amelyet kishitű helyi magyar vezetők, állami hivatalnokok közreműködésével sem írhatja felül sem a kataszteri hivatal, sem más kormányzati intézmény vagy önkormányzat.

Az úzvölgyi esethez képest a Békás-szoros (és ezzel együtt egy hétszáz hektárnyi terület) hovatartozásának ügye annyival bonyolultabb volt, hogy a Neamț megye javára szóló 1998-as jegyzőkönyvet Gyergyószentmiklós akkori városvezetése is aláírta. Ennek az ügye elakadt, és 2009-ben, Hargita Megye Tanácsa kezdeményezésére sikerült kimozdítani a holtpontról, hiszen nem tűrhettük a  Békás-szoros Neamț megye általi bekebelezését, mert nyilvánvaló volt, hogy az csak az első lépcsőt jelentette a neamțiak számára, következett volna a Gyilkos-tó és környéke, és akkor a Pongrác-tetőről nézegethettük volna a tó völgyének és a szorosnak a lenyúlását. 2009 nyarán a Neamț megyei elnökkel való gyilkostói találkozón (link) abban egyeztünk meg, hogy amíg nem tisztázódik a vita, addig nem helyeznek ki megyehatárt jelző táblát, feliratot.

Ennek ellenére a 12C jelzésű országúton a neamțiak egy óriás reklámpannót állítottak fel (link), amit jeleztünk az országos útügyi hatóságnak (link), az országos építkezési felügyelőségnek (link), az erdészeti hivatalnak (link), az Országos Környezetvédelmi Őrségnek (link), valamint figyelmeztettük Gyergyószentmiklós polgármesterét (link). Utóbbit nem sokkal később meg is büntettük, amiért elmulasztotta az illegális építkezés ellenőrzését, illetve a törvénytelenség megakadályozását (link). Végül fellépésünk nyomán eltávolították a táblát, de a tartóoszlopokat ott hagyták (link).

Hét levél, illetve átirat után (itt az egyik: link) sikerült rábírnunk Gyergyószentmiklós önkormányzatát, hogy együtt lépjünk fel az ügyben. A 2012-es jegyzőkönyv szerint a megyeközi bizottság megállapította, hogy a hargitai és a neamți fél is ragaszkodik a saját álláspontjához, így bíróságon folytatódik az ügy (link). A fentiekről az összes dokumentum megtekinthető itt: https://hargitamegye.ro/hatarvitak/neamt.html

Azóta a peres ügyet tíz különböző bíróság tárgyalta, mivel újra meg újra áthelyezték a pert az érzékenységre hivatkozva Románia különböző megyéinek törvényszékeire. 2011-ben panasszal (link) fordultunk a Legfelsőbb Bírói Tanács bírákat ellenőrző felügyelőségéhez amiatt, hogy Almásmező (Bicaz-Chei) község kérésére az ügyet elhelyezték a Hargita Megyei Törvényszékről, ám a felügyelőség arra hivatkozva, hogy a Legfelső Semmítő- és Ítélőszék már foglalkozik a kéréssel, nem végzett vizsgálatot, ugyanakkor megjegyezte, hogy megalapozatlanok voltak az almásmezeiek részrehajlástól vagy nyomásgyakorlástól való  félelmei. 2019. június 12-én született meg az alapfokú ítélet, amely semmisnek nyilvánította azt a jegyzőkönyvet, amelyet 1998-ban Gyergyószentmiklós is aláírt, és amely szerint a megyehatár a Békás-szoros felső végében, a Lapos pataknál van. Az ítélet nekünk ad igazat, miszerint a két megye határa a 12C jelzésű országút 32 km-es pontjánál van, vagyis a Békás-szoros Hargita megyéhez tartozik, a határ pedig a szoros alsó felében, a 32-es km-nél van.

Ha Neamț megye fellebbez, nincs indok kérelmük sikerére a jogerős döntést meghozó másodfokon, mivel annyira körbe volt járva a viszonylag egyszerű ügy (törvényben rögzített település és megyehatár) a közel tíz év alatt, hogy újat előhozni érdekükben nem tudnak. Persze Romániában azért lehet „bármi is”. A tízéves peres eljárás is bebizonyította, hogy a kitartás és a türelem, minden törvényes lépés megtétele – ez a járható út. Hargita Megye Tanácsának csapata ezért harcolt és harcol tovább: a Békás-szorosért.

Munkatársaim: közel 70 tárgyaláson vettek részt; több mint 22.000 km-t utaztak a tárgyalásokra; több mint 600 órát dolgoztak ezzel; mintegy 80 munkanapjukat vette igénybe. A kitartó, szívós munka mindig meghozza az eredményét! Tíz éve küzdünk, és hasonló menetelésre készülünk az úzvölgyi temető kapcsán is! Higgyenek bennünk, támogassanak, erősítsenek minket!

A Hargita megye keleti határait a rendszerváltást követően érő támadások azonos célt szolgáltak: elvenni erdőt, völgyet, mezőt, közösségi emlékhelyet, bármit, ami számunkra helyi közösségeink megmaradása, gyarapodása, azonosságtudata megőrzése, fejlesztése szempontjából fontos. E küzdelmet minden bizonnyal akár évtizedekig folytatnunk kell, de nem hátrálhatunk meg, nem nyugodhatunk bele a törvénytelenségekbe, mert ha nem teszünk meg minden tőlünk telhetőt, akkor a kiszorítós, elvevős folyamat folytatódik, és sor kerül Hargita megye kárára a törvénytelen határmódosításokra, annak ellenére, hogy a törvény és a nemzetközi jog a mi oldalunkon áll, mert ne feledjük, Románia nemzetközi egyezményben vállalta, az európai uniós csatlakozás reményében, hogy a nemzeti kisebbségeket érintő közigazgatási határok módosítását csakis az érintett közösségek érdekeit, álláspontját tiszteletben tartva valósítja meg.

A szerző Hargita Megye Tanácsa elnöke