JEGYZET – Az utcánk másik oldalán két hatalmas vadgesztenyesor védte-takarta a kaszárnyaépületeket, annyira, hogy esténként csak a kivilágított ablakok sejttették, hogy van ott még valami.
2014. november 23., 19:332014. november 23., 19:33
A mi oldalunkon ugyan csak egy sor gesztenye állt, de a rengeteg növényzet olyan jó levegőt teremtett, mintha a mesebeli erdőben éltünk volna. A sorkötelesség megszűntével fölöslegessé lettek a kaszárnyák, az osztrák–magyar hadsereg számára épült szép, masszív épületeket viszont vétek lett volna az enyészet oltárán feláldozni, úgyhogy különböző intézményekkel üttették nyélbe a honfoglalást.
Legelőször a gesztenyékkel végeztek, mondván, hogy már úgyis öregek, meg a túl sok zöld árt az egészségnek. Alig maradt egy-egy faóriás mutatóban, mi pedig váratlanul megláttuk, milyenek is valójában a szemben lévő épületek: nemcsak a valaha lombok közül ki-kikacsintó kaszárnya teljes szépségét, de kiderült, hogy mögötte még három sorban húzódnak hasonlók.
Az épületek közti teret lebetonozták, ott napközben autók parkolnak, a járda és a míves kerítés közötti rész viszont a gesztenyék hiányában bántóan pucér maradt. Gyorsan beültették tujacsemetékkel, de gondozás hiányában kiszáradtak. Következő tavasszal mást ültettek, azok meg mintha már eleve szárazak lettek volna, anélkül mentek tönkre, hogy kiderült volna, miféle növények.
Végre aztán megtalálták az oda való cserjéket, melyek gyorsan megfogantak, majd nekilódultak a növekedésnek: szemmel láthatóan lettek egyre nagyobbak és dúsabbak. Sokszor megcsodáltuk az örökzöld bokrokat, mígnem egyszer csak megjelent egy markoló, és minden teketória nélkül, gyökerestül kiemelte a túlsó oldal egész cserjesorát. És mivel a gépek csak ritkán gondolkoznak, érezni meg talán egyáltalán nem éreznek, rezzenéstelenül dobálták egymásra a markolóból a bokrokat, majd elvitték a szemétre. Merthogy csőcsere lesz.
Az árkot a fél utcában kiásták, aztán egyelőre leálltak, hisz a naptár lassan telet mutat. Lehet, hogy majd folytatják az ásást, de a csőfektetés befejezése tavaszra marad, a visszazöldesítés pedig?! Milyen jó a népmesékben: vagy máig is élnek, ha meg nem haltak, vagy a végén jó messzire elfuthatnak.
Mi viszont csak várjuk, hogy a gesztenyéket felváltó bokrok legyilkolása után csak nem maradunk teljesen zöld nélkül, hátha kinő majd legalább pár szál fű és egy-két pitypang is a frissen fektetett és betemetett csövek hátán.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!