Balogh Levente

2018. március 30., 10:21

„Magyarbarát” román–moldovai egyesülés?

Mintha nem is abban az országban lennénk, amely következetesen ellenez minden határmódosítást Európában, és sem Koszovó függetlenné válását nem hajlandó elismerni, sem a katalán önállósodási törekvéseket.

A román parlament Besszarábia és Románia egyesülésének századik évfordulóján olyan nyilatkozatot fogadott el, amely szerint gyakorlatilag felszámolná a Moldovai Köztársaság államiságát, már ha ezt a moldovai polgárok is akarják. A dokumentum szerint ugyanis Románia polgárai máris készen állnak az egyesülésre. A politikusi nyilatkozatok még vadabbak voltak, a két házelnök beszédei alapján már-már olyan érzése támadhatott a tájékozatlan nézőnek, mintha máris felsorakozott volna a román hadsereg a román–moldovai határon, hogy dicsőségesen bevonuljon a Pruton túli országba.

Pedig néhány, egyéb értelmes témát kitalálni képtelen politikus hagymázas képzelgésein túl Románia és Moldova egyesülése nem hogy a közeljövőben nem esedékes, de még évek múlva sem tűnik annak. A két ország polgárai ráadásul a legkevésbé sem állnak készen az összeborulásra: Romániában csupán 27, Moldovában pedig még ennél is kevesebb, 21 százaléka támogatná a polgároknak az egyesülést – vagyis azt, hogy Románia bekebelezze északkeleti szomszédját. Emellett Románia és a román gazdaság nincs, és sokáig nem is lesz felkészülve arra, hogy gazdaságilag képes legyen integrálni az Európa egyik legszegényebb országának számító Moldovát.

Az unionista handabandázás és az önkormányzatok által a Prut mindkét oldalán elfogadott egyesülési szándéknyilatkozatok így nem többek politikai pótcselekvésnél, porhintésnél, amellyel megpróbálják elterelni a polgárok figyelmét a valós problémákról, ha már megoldani nem tudják őket. Az egyesülés már csak azért sem több Liviu Dragnea, Traian Băsescu volt államfő és társaik vágyálmánál, mivel Moldova Európa geopolitikailag jelenleg egyik legforróbb pontján fekszik.

Oroszország nem csupán azt próbálja megakadályozni, hogy a Nyugat – élen az Egyesült Államokkal – még közelebb tolja saját érdekszféráját az orosz határhoz, de egyenesen szeretné visszaszerezni régi befolyási övezetének legalább egy részét. Ehhez kiváló eszköz Moldova szakadár területe, Transznisztria, amelynek önállóságát ugyan még Moszkva sem ismerte el, de attól még a mintegy 500 000 orosz ajkú polgár lakta régióban állomásoztatja „békefenntartó” egységeit – jelentős katonai arzenállal egyetemben.

Amíg a terület státusa nem rendeződik, addig sem az EU, sem a NATO – vagyis az Egyesült Államok – számára nem lehet kívánatos egy potenciális konfliktuszóna „importálása”. Márpedig abban biztosak lehetünk, hogy Moszkva minden eszközzel odahat majd, hogy Transznisztria ne akarjon olyan ország része maradni, amely előbb- utóbb egy másik országgal egyesülve megszűnne létezni.

Persze egy precízen kidolgozott, a helyi viszonyokat maximálisan figyelembe vevő autonómia esetén már más lehetne a helyzet – csakhogy ebben az esetben meg Bukarest számára lenne szinte lenyelhetetlenül nagy falat Moldova. Hiszen a magát egységes nemzetállamként meghatározó – egyébként a románon kívül közel húsz nemzeti közösségnek otthont adó – Románia tűzzel-vassal küzd az autonómiának még a gondolata ellen is. Sőt a legeszementebb román „érv” szerint az autonómia – amelyet amúgy is a szeparatizmus szinonímájaként próbálnak beállítani, holott annak éppen az ellentéte – diktatórikus, ördögtől való dolog, amelyet a bolsevik diktátor, Sztálin talált ki és erőszakolt rá Romániára a Magyar Autonóm Tartomány képében.

Ennek folyományaként a magyar autonómia módszeres felszámolását a nemzeti függetlenségért vívott küzdelem dicsőséges momentumaként állítják be. Márpedig Moldovában már amúgy is létezik egy autonóm régió: az ortodox vallású, de török eredetű gagauzok lakta terület. Amely szinte pontosan olyan szintű önrendelkezéssel bír, amilyet az erdélyi és partiumi magyarok szeretnének. Mindezt úgy, hogy a moldovai alkotmány is egységes és oszthatatlan államként határozza meg az országot, akárcsak a román – de az alaptörvénybe mégis belefér az autonóm régió is.

Bár nem lehetetlen, mégis kétséges, hogy amennyiben mégiscsak kedvező nemzetközi konjunktúra alakulna ki az egyesülés szempontjából, az uniós, illetve washingtoni partnerek elfogadnák az újabb konfliktusok magvait elhintő lépést, vagyis a gagauz autonómia felszámolását, a szerzett jogok megcsonkítását, bármennyire is szeretné azt Bukarest. Magukról a gagauzokról nem is beszélve, akik mögött egyrészt Moszkva, másrészt Ankara is ott állhat.

Mindezek fényében tehát akár még pozitív hozadékkal is járhatna a román–moldovai egyesülés – hiszen azt semmilyen normális, józanul gondolkodó embernek, nemzetközi partnernek nem lehetne bemagyarázni, miért is ne lenne joguk a magyaroknak az autonómiára, ha egyszer a gagauzok rendelkezhetnek vele.

Ön szerint ez:
Jó hír
Rossz hír
1 HOZZÁSZÓLÁS
Balogh Levente 2019. május 10., péntek

Történelmi mosolydiplomácia

Történelmi jelentőségű eseményként harangozták be a csütörtöki nagyszebeni informális európai uniós csúcsot, amelyen az EU jövőjéről határoznak a résztvevő állam- és kormányfők.

Makkay József 2019. május 09., csütörtök

Orbán Viktor Erdélyben

Orbán Viktor magyar miniszterelnök erdélyi látogatása éppen olyan természetes dolog kéne hogy legyen, mintha valaki felkerekedik, és meglátogatja a szomszédos országban élő ismerőseit vagy rokonait. De ezt sokan mégsem így gondolják.

Balogh Levente 2019. május 07., kedd

Verespataki aranylázálom

Több mint másfél évtizede tart a verespataki aranybányanyitást övező konfliktus, amelynek kimenetele még mindig teljesen bizonytalan, ugyanakkor a jelenség ismét csak rávilágít a román kormányok és illetékes hatóságok tehetetlenségére és jövőkép-nélküliségére.

Kiss Judit 2019. május 06., hétfő

Egy ötlet mint öngól

Senki nem vitathatja, hogy a romániai magyar diákoknak joguk lenne ahhoz, hogy épp annyi eséllyel induljanak a nagybetűs Életbe, és úgy érvényesüljenek a hazai társadalomban, mint többségi társaik.

Balogh Levente 2019. május 03., péntek

Gyümölcsöző magyargyűlölet

Nagy meglepetést nem jelent, ugyanakkor nagyon élethű képet fest a romániai valóságról a legfrissebb közvélemény-kutatás, amely a pártok népszerűségét vizsgálta.

Makkay József 2019. május 02., csütörtök

A minden határt túllépő temetőgyalázás

Már szinte meg sem lepődik az ember, amikor a magyarellenes megnyilvánulások hosszú sorában ezúttal magyar temetőgyalázást követ el a román hatalom a Bákó megyei Dormánfalva önkormányzata révén.

Balogh Levente 2019. április 26., péntek

Románia, káoszország

A román belpolitikai életben ma már egyetlen, biztosnak nevezhető elem van: a mindent egyre jobban eluraló káosz.

Pataky István 2019. április 24., szerda

Biztos-e Johannis győzelme?

Laza cicázásnak számít a politikai küzdelem szereplői számára az európai parlamenti választásokat megelőző kampány a Cotroceni-palotáért folytatott meccshez képest, pedig egyelőre csak egyetlen olyan jelöltet ismerünk, aki nyilvánosan bejelentette indulási szándékát az államfői pozícióért.

Balogh Levente 2019. április 19., péntek

A Notre-Dame és a feltámadás

Azt mondják, rendszerint mindenki emlékszik arra, éppen hol volt, és mivel foglalkozott, amikor valamilyen világrengető jelentőségű esemény – például a Kennedy-gyilkosság vagy a 9/11-es terrortámadás – történt.

Kiss Judit 2019. április 17., szerda

Szemetelők és bizakodók

Úgy tűnik, mintha az igazi, napsütéses tavasz érkeztével egyre többeket kezdene zavarni a természetben és a lakott területeken is szétterjedő szemét.

Vélemény
Balogh Levente: Történelmi mosolydiplomácia

Történelmi jelentőségű eseményként harangozták be a csütörtöki nagyszebeni informális ...

Makkay József: Orbán Viktor Erdélyben

Orbán Viktor magyar miniszterelnök erdélyi látogatása éppen olyan természetes dolog kéne hogy ...

Balogh Levente: Verespataki aranylázálom

Több mint másfél évtizede tart a verespataki aranybányanyitást övező konfliktus, amelynek kimenetele még ...

Legnézettebb