JEGYZET – Sokadszorra látom leperegni az utóbbi időben az események következő forgatókönyvét (bevándorlók, szíriai helyzet, párizsi mészárlás, Colectiv-tragédia, a török–orosz háború, székely/oltyán „terrorista” esete stb.).
2015. december 09., 19:392015. december 09., 19:39
Tehát: 1. történik valami szörnyűség, amit a tömegmédia jól megforgat/torzít; 2. a probléma kezelésénél csődöt mondó/impotens hivatalosságok jönnek egy Orwell 1984-éből ihletett irracionális javaslattal; 3. a megfélemlített vagy hiszterizált nép akarva-akaratlanul tudomásul veszi a jogaikat csökkentő „megoldást”, amelyre nemet mondott volna. (Nemrégi felmérés: a franciák 84 százalékát nem zavarja a szabadságjogok megkurtítása, ha cserébe biztonság jár. Ez volt az amerikaiakkal is szeptember 11. után. Hasonló helyzetben itt is így lenne.)
Véletlen lenne ez a sablon? Kérdezzük meg: kinek áll érdekében, ki húz hasznot belőle? Sokan. A terroristák nyilván, hisz legfőbb céljuk, a társadalmak szétzilálása jó úton halad előre. A nyertes oldalon állnak még a velük üzletelők. Tudták, hogy a Nyugat rekordmennyiségű fegyvert exportál az utóbbi időben Közel-Keletre? (A törvénytisztelő uniós polgár kezébe nehogy fegyver kerüljön, hogy meg tudja védeni magát, de Szíriába tonnaszám szállítanak...)
A nagybetűs Hatalom is jól jár, mert az előbbi háromlépéses manipulációs forgatókönyv szerint egyre gyakrabban nyúlhat diktatúrákra jellemző eszközökhöz „a terrorizmus elleni küzdelem” okán. A drónok segítségével végzett célzott gyilkosságok, gyanús indokú letartóztatások, minden kommunikáció 24 órás lehallgatása, az összes pénzügyi tranzakció nyomon követése csak ízelítő a repertoárból.
Félő, kevés eredménnyel. Szerintem a valós kiúthoz közelebb kerülnénk hatékony határvédelemmel, a terrort „hajtó”, állami szintű kőolajbiznisz elfojtásával és a pazarló, fenntarthatatlan jóléti juttatások leépítésével, ami családcentrikus adópolitikával párosul. Ha ugyanis a Hatalomnak valójában nincs szüksége logikusan gondolkozó, szabadságszerető polgárokra, viszont szereti a tőle függő, ingyenélő, szórakozással törődő, rá szavazó... majmokat (így!), akkor végünk van.
Ma, az emberi jogok napján vállaljuk fel Benjamin Franklin polihisztor bölcsességét, miszerint „azok, akik időleges biztonságért cserébe feladják szabadságukat, nem érdemlik meg sem a biztonságot, sem a szabadságot”!
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!