Biztató közelkép

Nincs is mit csodálkozni ezen tulajdonképpen, hiszen egyrészt a kommunizmus évtizedeiben fittyet hányt a hatalom az épített örökség állagmegőrzésére, sőt ebek harmincadján hagyta a műemlékeket, de az azóta eltelt évtizedek sem kedveztek a patinás épületek rehabilitációjának. Nem vagyunk az összeesküvés-elméletek hívei, de valószínűsíthető, hogy nemcsak Románia bizonytalan gazdasági helyzete hiúsította meg az épített örökség méltó védelmét, ezen túl egyfajta szándékos nemtörődömség, közöny övezi ma is az erdélyi épített örökség megmentését, Bukarest pedig nem érdekelt abban, hogy megmentse az enyészettől műemlékeinket. Ilyen körülmények közt természetesen örömmel tölti el az embert, ha a madártávlat helyett egy-egy biztató közelkép villan fel a bizakodásra okot adó közeljövőről.

Ilyen az, amikor felcsillanni látszik a fénycsóva az alagút végén: a minap jelentették be, hogy a Kárpát-medence legkeletibb magyar többségű városában végre-valahára megújul Háromszék legrégebbi iskolájának hosszú évtizedek óta vigasztalanul szomorú állapotban lévő, egykori épülete, a kézdivásárhelyi minorita rendház. Sőt nemcsak megújul, de új tartalommal, szerepkörrel töltik majd meg, hiszen Böjte Csaba ferences szerzetes – akinek köszönhetően évtizedek óta több ezer hátrányos helyzetű gyerek bizonytalan sorsa, jövője válik biztosabbá – szociális kollégiumot tervez a felújítandó épületben, ahol szakmát tanulhatnak a fiatalok.

Több tekintetben is hiánypótló a kezdeményezés: egyrészt a Románia-szerte hiányos szakképzés hézagait pótolja, másrészt segítene a fiataloknak itthon boldogulni (szomorú, hogy Háromszékről is tömegesen veszik kezükbe a vándorbotot, és indulnak Nyugat-Európába érvényesülni, méltányos megélhetést keresni az ifjú nemzedék tagjai), harmadrészt meg élettel töltené meg, a közösség szolgálatába állítaná az egykor patinás iskolaépületet, és élénkebbé tenné a céhes város lankadt pezsgésű mindennapjait. A minorita rendházat egyébként lelkes kézdivásárhelyi diákcsapat fogadta örökbe az Örökségünk őrei elnevezésű, immár több mint 3000 fiatal és pedagógus csatlakozásával működő, országos méretűvé bővült verseny keretében, amelynek célja, hogy az iskolások felhívják többek közt az önkormányzatok, egyházak figyelmét: a veszélyeztetett épületeket restaurálni kell. Az effajta kezdeményezések nemcsak épített örökségünk szürke, túlnyomórészt szomorú kilátásait színesítik, de talán az erdélyi magyarság perspektíváit is derűlátóbbá tehetik.