Bizalmatlanság és helyezkedés

Mindeddig ez pusztán pótcselekvést jelentett, az ellenzék a rendszerint nagy többséggel leszavazott indítványok útján jelezte, hogy létezik, és még némi parlamenti tevékenységet is kifejt – ez leplezte, hogy egyébként ők sem rendelkeznek koherens, érdemi elképzeléssel arról, hogyan kéne rendbe hozni az egyre jobban széteső egészségügyi ellátást, az oktatást, a szociális ellátórendszereket és persze a gazdaságot.

A különbség a mostani és az eddigi akciók között az, hogy a kormánybuktató indítvány támogatása példátlanul széles, gyakorlatilag a teljes ellenzéki palettát lefedi – még az RMDSZ-t is. Ami azonban matematikailag még mindig nem elég ahhoz, hogy megbuktassák a szociáldemokrata–liberális koalíciót. Legalábbis elméletileg. A mérleg nyelvét ezúttal egyrészt a nem magyar nemzeti kisebbségek frakciója jelentheti, másrészt néhány olyan kormánypárti – elsősorban szociáldemokrata – honatya, aki úgy látja: a kormányzati hajó menthetetlenül süllyed, ezért jobb lesz mentőcsónakba ülni – amit a volt PSD-s kormányfő szociáldemokrata „dezertőrök” számára létrehozott Pro Románia pártja lehet.

Az ellenzék helyében persze még korai lenne pezsgőt bontani. A nemzeti kisebbségek frakciója ugyanis rendszerint a mindenkori regnáló kormányt támogatja, hiszen az szavatolja szervezetei számára az állami támogatás formájában megnyilvánuló apanázst, ami egyben a fizetség is a parlamenti támogatásért. A dezertőr PSD-sekre már jobban lehet számítani, ám meglehetősen sok honatyának kellene átnyergelnie a másik oldalra ahhoz, hogy átbillenjen a mérleg nyelve. A kérdés az, mennyire érzik úgy az EP-választáson elszenvedett pofon után a szociáldemokrata politikusok, hogy a párt népszerűségének zuhanása megállíthatatlan, vagy esetleg úgy gondolják inkább, hogy Liviu Dragnea pártelnök elítélése és bebörtönzése lehetőséget biztosít arra, hogy a párt új alapokon kezdjen építkezni, és megtisztuljon – vagy legalábbis úgy tegyen, mintha ez állna a szándékában.

Azt sem érdemes elfelejteni, hogy nem mindegy, hány partnerrel kell osztozni a kormányzati „koncon”. Jelenleg a PSD egy kétpárti koalíció nagyobbik pártjaként diktálhatja a feltételeket, és birtokolhatja az ezzel járó tisztségek zömét. Ha elegendő számú honatya állna át a Ponta-pártba, és az ellenzéki oldal kerülne kormányalakító helyzetbe, akkor viszont egy kispárt nevében kellene három vagy négy másik párttal alkudozniuk a pozíciókért.

Az RMDSZ szerepe több szempontból is érdekes. Elsősorban azért, mert már jó ideje nem ő tölti be a mérleg nyelvének szerepét az ellenzék és a kormányoldal között, így mostani döntése, hogy beáll a bizalmatlansági indítvány mögé, inkább kínos erőlködésnek tűnik, hogy ellensúlyozza a PSD–ALDE tandemnek nyújtott eddigi támogatást. Hogy ezt mennyire tartják hitelesnek a magyar választópolgárok, kérdéses, de azért látható volt, hogy az EP-választáson nem hozta meg az átlagosnál jobban a magyar polgárok szavazókedvét, hogy az RMDSZ néhány nappal a választás előtt nagy garral felmondta a kormányoldallal kötött támogatási megállapodást. Az úzvölgyi magyarellenes támadásra való hivatkozás már hitelesebb, a magyarellenes provokációként kitalált incidens jól jön annak a kormányoldal cserbenhagyása miatti RMDSZ-ellenes bosszúhadjáratnak a részeként is, amelynek során többek között a közigazgatási törvény tervezetéből is kikerültek a magyarok számára kedvező cikkelyek. Persze a szövetség részéről lehet taktikázás is a bizalmatlansági indítvány támogatásával való kacérkodás – hátha a kormány meggondolja magát.

Úzvölgye esetében azonban nehéz lesz visszagyömöszölni a palackba a román sovinizmus szellemét. Minden esetre a mostani bizalmatlansági indítvány az ellenzék számára jóval kedvezőbb körülmények között kerül a parlament elé, mint a korábbiak. Ez persze nem jelenti azt, hogy torokszorítóan izgalmas hétnek nézünk elébe, és küszöbön a kormány bukása. De azért a kormányoldal vezetői vélhetően jobban izzadnak majd, mint az eddigi bizalmi szavazások előtt. Persze az ország helyzetét és az ellenzék ötlettelenségét ismerve még azt sem tartjuk kizártnak, hogyha biztosak lennének a bizalmatlansági indítvány sikerében, akkor be sem nyújtották volna.