2010. szeptember 14., 10:172010. szeptember 14., 10:17
Azt mondják, mi most afelé haladunk, hogy utolérjük a nagy lavóron túliakat. Ezt megakadályozandó, egyre többet hangoztatják, a nagyáruházak helyett vásároljunk a piacról meg a biotermékeket árusító magántermelőktől, ne adj’ isten, ha tehetjük, rendezzünk be otthon konyhakertet. Ezek a nyersanyagok nemcsak a mi szervezetünket kímélik, de termesztésük során a természetet is kevésbé rongálják. A baj csak ott van, hogy a mai emberek nagy része kényelmes, és nincs kedve vagy ideje minden egyes termék után külön-külön járkálni.
Bemegy a szuperszonikus árudába, és villámgyorsan bedobál mindent a kosarába. Ez is megoldás, de kérdem én, milyen zöldség vagy gyümölcs az, amely még két hét szakszerűtlen tárolás után is olyan, mint amilyeneket az óvodásoknak mutogatnak képeken, amikor a tárgyak neveit gyakorolják. Kicsit sem gyanús a dolog, hogy egyetlen pötty, szemernyi folt sincsen a fej nagyságú almán, és ha hónapok után is beleharapunk, olyan szépen herseg, mint a reklámban. Emellett akármennyit eszünk belőle, bárhogy erőltetjük az ízlelőbimbóinkat, csak nem akar eszünkbe jutni az a zamat, amelyet kiskorunkban éreztünk, amikor a falusi nagymamánk a frissen sült, zsírozott házikenyér mellé kezünkbe nyomta a kertből szedett paradicsomot. Iskolakezdéskor a lusta szülőknek jól jön az egyik szuperbolt akciós ajánlata, amely előre csomagolt tízórait kínál.
Ebből be lehet szerezni egy egész zsákkal, beletaposni a mélyhűtőbe, és reggelente megmikróz magának egyet a csemeténk. Ha a padtársa megkérdezi, mit pakolt neki az anyukája, majd azt válaszolja, amit tegnap: szuperuzsit. Eltűnőben az eredeti és az autentikus, betört a tucatáru. Nem is divat manapság a falusi koszt, az olyan parasztos. Kinevetnek érte, mert nem a Mekiben zabálom a mi kultúránktól fényévnyi távolságra eső tésztákat vagy egyéb marhasággal tömött kerek zsömléket. Én megmaradok a csülkös babgulyásnál, még akkor is, ha gázt termel. A génkezelt almán, felfújt kenyéren és a tehénnel még távoli rokonságban sem lévő tejen pedig nőjön fel a jövő falanszternemzedéke.
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.