2010. augusztus 02., 10:492010. augusztus 02., 10:49
A minap egy családot láttam kiszállni valamilyen kisbuszból, az anyóst pedig benn hagyták, vigyázzon a járgányra. Épp csak egy pillanatra ugrottak ki valamiért, lehet egy jókora dinnyét szereztek be a vasárnapi ebédhez, de ezt már hiába magyarázta jajveszékelve a mama. Egyik őr hallgatta, addig a másik kettő már csavarozta is a béklyót. Kell is meg nem is ez a vasszigor. Egyrészt nagyon kevés a parkolóhely, még a mozgássérülthelyeken is szemtelenül áll valaki, rendszerint egészséges kétlábú, neki nem árt az ostorcsapás. Másrészt szegények az emberek manapság, örülnek, ha jut pénz egy kortynyi üzemanyagra, nemhogy ilyen badarságra dobnák ki a nehezen összekuporgatott filléreket.
Cédulát nem veszek, annak semmi értelme, úgyis kidobják, ha lejárt, tiszta fölöslegesen költenének rá, mikor a jobb hátsó ajtó is már tél óta nyikorog, mert nincs pénz megjavíttatni. A külföldről nyáron hazalátogatók többsége egy jóképű jegyzőkönyvet is hazavisz vakációs szuvenírként, hiszen enynyi jár, ha már elfelejtettek az ország nyelvén olvasni. Minden lépésben tábla figyelmezteti ugyanis a gyanútlanul parkolókat, szívélyesen marasztalják, ha nem tesz eleget a szabályoknak. Többen csak akkor kezdik hangosan emlegetni Teremtőjüket, illetve a hatóság első fokú rokonságát, amikor a parkolóból kifelé tolatva nem indul a szekér, pedig nyaggatják rendesen. A hölgyek kétségbeesetten rikácsolnak, az urak nagyokat káromkodva méreteset rúgnak a saját autójuk kerekébe, hogy a pénzleszívás fájdalmas mellékhatását fizikálisan is kivetítsék. Megoldás: a bilincs levétele egy közepes bicikli ára, és a városban az is elég. Mellesleg már félve parkol le az ember, szeme sarkából pedig folyton az őröket lesi, akik kamerával és bilinccsel felszerelve alig várják, hogy lecsaphassanak. A szemfülesebbeknek lángvágó is van a pótkerék mellett, és nekiesnek a piros Mikuláscsomagnak. A legtöbbjük sikerrel jár, ám csak akkor fagy arcukra a mosoly, amikor elolvassák a postán kapott bírósági idézést. Mindenesetre jól működik a rendszer, csak hétvégén pihen, hiszen a szabadnap a tilosban parkolóknak is jár.
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.