2010. november 22., 10:242010. november 22., 10:24
Az alkotói válságnak nincsen helye a gazdasági mellett! Félpénzért nem lehetek félnótás, pedig feleannyira komolyan sem vesznek, mint korábban. Mivel én még fiatal és tapasztalatlan kezdő vagyok, minimum kétszer annyit kell dolgoznom, mint az öreg motorosoknak, és nem mellesleg, feleannyit fizetnek. Lenyelem, elvégre azért van torkom.
Az viszont már nem olyan kellemes, hogy azt a keveset is, amennyit külföldön egy éjjeliőr alva is könnyedén megkeres, két egymástól nagyon távoli és bizonytalan részletben kapom kézbe. Kézbe, az túlzás lenne, plasztikkártyára, mert ugye a banknak is meg kell élnie valamiből. Ezért a zsebpénzért nem kevesebb, mint 7 évet jártam egyetemre, és több pecsétes, fényképes papírral is dicsekedhetek. Bár nem tettem volna, sokkal jobban járt az a volt óvodástársam, aki a nyolc általános után szakmát tanult, és műhelyt nyitott. Korán kel és későn fekszik. (Én csak későn fekszem.) Ám neki nagy háza és szép családja van. Az autója is fiatalabb, és nem búsulja a számlákat. Én nem merem végiggondolni, mi lesz, ha hamarosan gyereket szeretnék, és nem tudom majd megvenni neki a cumisüveget. Aztán azt meg is kell tölteni valamivel, hiszen éhes lesz.
Adok neki ígéreteket, azzal tele van a padlás, és mindennap kapok újabb szállítmányt belőle a főnökeimtől és az ország vezetésétől egyaránt. Nem kell aggódnom, nem fog rám romlani, mindig lesz belőle napi friss adag. Az pedig az én fejemet fájlalja, miből fizetem ki a napi élet meglepetéseit. Mert vannak. Elindulok autóval, mert busz nem jár, és kiszakad a gumim a méretes gödrök éles falán. Ugye a lyukas gumit nem küldhetem el a munkaadóimnak, mert nekik nincsen ragasztójuk hozzá. Megbüntet a rendőr, mert száguldanom kell a találkozókra, és onnan vissza, hogy mások is megtudják időben, miről beszéltek a fejesek. A csekket nekem kell befizetnem a láthatatlan fizetésemből, mert két nap alatt megduplázódik az értéke. (Nagy kár, hogy nem banki letét!) Ezt is hiába postázom, mert az én becsületes nevem áll rajta, nem a cégvezetőké. A többi nem lényeges, hiszen enni csak minden második nap kell, inni pedig nem kötelező. Különben is, hosszú az ősz, még nem takarta el a hó a zöld füvet, van alapanyag a főzelékhez.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok