A kormányfő először az ügyészségek és a hírszerzés közötti titkos együttműködési megállapodások titkosításának feloldását kérte, majd arról is tájékoztatást kért, hány esetben fordult elő, hogy az Európai Bizottság romániai nagykorrupciós ügyek felől érdeklődött, illetve megoldást sürgetett a szóban forgó ügyekben.

A hírszerzéssel kötött megállapodások ügye mindenképpen pikáns, hiszen a nacionálkommunista rendszer hírhedt politikai rendőrsége, a Szekuritáté óta a román hírszerző szerveket sajátos, félelmetes titokzatossság lengi körül, különösen azért, mert számos korábbi szekus vezető maradt 1989 után is a szerveknél vagy használta ki befolyását, kapcsolatait ahhoz, hogy az üzleti, politikai szférába nyergeljen át. Az, hogy az alkotmánybíróság korábban alaptörvénybe ütközőnek nevezte a gyakorlatot, miszerint a korrupcióellenes és a szervezett bűnözés elleni ügyészség „kiszervezte” a gyanúsítottak lehallgatását a hírszerzésnek, csak tovább növelte a SRI-vel szembeni gyanakvást.

A kormány mostani lépése éppen ezt az ellenszenvet igyekszik meglovagolni, amikor a megállapodások titkosságának feloldását követeli. Bár nem tudni, valójában mit tartalmaznak, a kormányoldal kimondatlanul is azt sugallja, hogy a hírszerzés és az ügyészségek közötti titkos megállapodások állampolgárok törvénytelen megfigyelésére, illetve sötét érdekek miatti meghurcolására is vonatkozhattak.

Ezzel, valamint az Európai Bizottság számon kérése által is azt próbálják sugallni, hogy Romániában az igazságsszolgáltatás nem, vagy nem kizárólag a törvényes keretek között, a hatalmi ágak szétválasztásának elve alapján működik. Hanem külső erők, vagy a saját pecsenéjüket sütögető, és ennek érdekében egyes főügyészekkel is szövetkező titkosszolgálatok vagy a szintén önös érdekeket képviselő brüsszeli illetékesek használják fel őket saját érdekükben.

A cél az, hogy a lehető legnagyobb mértékben elhiteltelenítsék az érintett intézményeket, megkérdőjelezve ezáltal az ügyészségek – különösen a korupcióellenes ügyészség – által folytatott nyomozások és vádemelések korrektségét, jóhiszeműségét is. Azon korrupcióellenes ügynökségét, amelynek a kormánypártok – és az őket az igazságszolgáltatás működését szabályozó törvények módosításában, az ügyészségeket folyamatosan túlkapásokkal, párhuzamos állam kiépítésében való közreműködéssel vádoló retorika alkalmazásában támogató RMDSZ – több jelenlegi és volt politikusa is az „ügyfelei” közé tartozik.

Bár egyértelmű, hogy a DNA sem mentes a hibás döntésektől és a visszaélésektől, a kormányzati kommunikáció legújabb csapásiránya alapján arra lehet következtetni, hogy a cél egy olyan összeesküvésszerű összefonódás képzetének elhintése a közvéleményben, amelyben a számukra nem szimpatikus választott vezetőket aljas módszerekkel, koholt vádak alapján félreállító titkosszolgák és ügyészek eddig már többször is ostorozott csapatához csatlakoznak az országot, a nemzeti érdeket kívülről fenyegető erők is. Vagyis előbbi csoport tagjaira immár a nemzetárulás árnyéka is rávetül. A nemzeti érdekek védelmezője pedig ebben a felállásban nem más, mint az ügyészek, a hírszerzés és a brüsszeli illetékesek machinációi ellen hősiesen fellépő kormánykoalíció.

Amely mindezzel továbbra is két legyet üt egycsapásra: egyre inkább megingatja a bizalmat a politikusait vegzáló ügyészségekben, és amíg a közbeszédet azzal tematizálja, mennyire félelmetes, mindent behálózó ellenséggel kell folyamatosan hadakoznia, addig sem a riasztó kormányzati teljesítménnyel foglalkozik a média.