2012. november 15., 09:102012. november 15., 09:10
Az egyetlen megoldást pedig mi jelentjük, a Lejmilliókat Osztogatók Pártja (rövidítve a LOP)! A LOP egy olyan politikai csoportosulás, amelyet mindenki magáénak érezhet. Ezt kedveskedve így mondjuk magunk közt: a mi LOP-unk. Ezt fejezi ki komoly és felelősségteljes pártunk 2012-es választási szlogenje is: „A választók szavaznak a mi LOP-unkra!” Hiába próbálkozik a többi leszerepelt párt a „nemet mondunk a LOP-nak” vagy rövidebb formában „nem LOP-nak” ellenkampánnyal.
Mi tudjuk, hogy miért van ilyen szegénység ebben az országban. Miattuk. Mert – ezekkel a leszerepelt és most feltörekvő pártokkal ellentétben – a LOP mer nagyot gondolni! Hívek vagyunk a pártunk nevéhez: lejmilliókat osztogatunk! Miért akarják kiszúrni más pártok a dolgozók szemét 1000 lejes minimálbér ígéretével? A LOP szerint 100 ezer új lej legyen a minimálbér! A másik párt azt fogadja, hogy az állam a vállalkozókat egyenként 20 ezer euróval segíti? Ugyan már! Mi millió eurókat érő állami szerződésekkel segítjük LOP-tag vállalkozókat (figyelem, nem azokat, akik loptak, hanem a LOP-tag üzletembereket). Mások szerint drágák a különböző szolgáltatások?
Sebaj! Mi az alkotmányba fogjuk belefoglalni, hogy bármely terméknek ára nem haladhatja meg az 1 lejt! Aki ez ellen szavaz, az hazaáruló! Legutolsósorban nem lesz gondjuk azoknak az idealistáknak sem, akik a saját munkájukból akarnak megélni, és becsületesen adót akarnak fizetni. Az általuk befizetett adók célbajutnak: a helyi pártszervezetünknél. A város vagy a falu LOP-ja továbbosztja majd az arra érdemeseknek (lásd fentebb). A többi amatőr párt az hiszi, koldusoknak járó aprópénzek mézesmadzagocskájával kiLOPhatja a derék szavazópolgár szívéből (és zsebéből) a LOP-ós képviselőjelölteket?
A mi programunk csak két szó: „Lejmilliókat mindenkinek!” Pont. Mindenki megkap mindent, amit akar! A négy éve tartó válság véget ér december 9-én! Nincs más dolgotok, mint szavazzatok a LOP-ós jelöltekre. Győzni fogunk! Aztán pedig kezdődhet a mindenki pénztárcáját érintő fosztogatás! Ööö... pardon... a mindenkit érintő osztogatás.
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.