2012. február 09., 10:382012. február 09., 10:38
A demokrata-liberálisok új arcokkal, fiatal és dinamikusnak ígérkező csapattal igyekeznek új kabinetet alakítani, egyértelműen jelezve, hogy közel fél évvel a helyhatósági, illetve körülbelül egy esztendővel a parlamenti választások előtt tiszta lappal kezdenék el a Boc-kormányzás – valóban elkerülhetetlen, de tengersok fájdalmat és ekképpen közutálatot kiváltó – megszorításai miatt megcsappant politikai tőkét visszaszerző munkát. Figyeljük csak meg, hogy az Ungureanu-kormány javasolt összetételében egyetlen Boc-miniszter sem szerepel, ami eléggé világosan jelzi, hogy a PDL – legalábbis egyelőre – háttérbe sorakoztatja azokat a (főbb) szereplőket, akik a leköszönt kabinet tagjaiként akarva-akaratlanul részesei voltak a kormány, közvetetten pedig a párt bizalomvesztésének.
Logikusnak tűnő húzás, főleg olyan körülmények között, hogy az állítólag enyhén növekvő gazdasági mutatók lehetővé tesznek némi kiigazítást a közalkalmazottak bére és a nyugdíjak terén. Aminek szavazatokban kifejezhetően is meglehet majd a pozitív hozadéka. Ezt az RMDSZ is számításba vette, amikor feltételeit jelezve, a Bocénál mindenképpen többet ígérő Ungureanu-kormányzás oldalán maradt. Csakhogy a jelek szerint a szövetség ugyanazokkal a szereplőkkel menne tovább, akik demokrata-liberális kollégáikhoz hasonlóan szintén részesei voltak a Boc-kormány közelégedetlenséget kiváltó intézkedéseinek.
Talány, hogy az RMDSZ miért nem lép a PDL-hez hasonlót, hacsak azon az elven nem, hogy győztes csapaton változtatni nem jó. (No de kérem…) Hiszen az elégedetlenséget, a kiábrándultságot, a negatív összképet a választók tekintélyes része nem tudja és nem is fogja elkülöníteni azoktól a magyar miniszterektől (sem), akik a kiváltó okok részesei. Arról nem is beszélve, hogy a szövetség vezető politikusai, ezen belül parlamenti képviselete tekintélyes részének gőgjével és arroganciájával sokaknál kezdett megtelni a cipő. Fél évvel a helyhatósági, illetve körülbelül egy esztendővel a parlamenti választások előtt ezt jó volna felismerni. S főleg kezelni, de ne maszlaggal.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok