VEZÉRCIKK – Amit eddig is sejteni lehetett, most már bizonyossággá vált: Traian Băsescu államfő mandátuma december 21-ei lejártát követően esze ágában sincs visszavonulni, hogy békésen írogassa tízéves elnöki mandátumának jelentősebb eseményeit megörökítő memoárját.
2014. október 23., 20:512014. október 23., 20:51
Băsescu nem az a viszszavonulós típus. Az ő lételeme a küzdelem, az állandó szereplés, nemigen képes elviselni, ha a politika színpadán nem ő a főszereplők egyike. Ezért hozták létre hozzá hű politikusok és értelmiségiek a Népi Mozgalom Pártot (PMP), miután a demokrata-liberálisok nem az általa pártfogolt Elena Udreát választották pártelnökké, és ezért vesz részt – az alkotmány által előírt pártatlanságot sutba dobva – teljes gőzzel az államfő-választási kampányban.
Miután ugyanis kiköltözik a Cotroceni-palotából, ismét teljes mértékben beleveti majd magát a napi pártpolitikába. Csütörtöki nyilatkozata beszédes volt: a PMP-be való beiratkozás nyomán ő személyesen akar új pártot felépíteni, amely szerinte „tiszta” alternatívaként állhat majd a választópolgárok rendelkezésére.
Abban mindenképpen igazat kell adnunk az államfőnek, hogy erre már csak azért is szükség lenne, mert 1990 óta az öszszes párt kompromittálódott. Csakhogy ehhez hozzátennénk még azt is, hogy nem csupán a pártok, de a politikusok jelentős része, köztük ő maga és a PMP jelenlegi vezetői is. Vagyis az még egyáltalán nem elég a megtisztuláshoz, ha megjelenik egy új párt a színen. Ha az új pártban is az 1990 után a nagypolitikába bekerült arcok köszönnek vissza, az legfeljebb trükknek, szemfényvesztésnek nevezhető, megújulásnak semmiképp.
Érzi ezt Băsescu is, amikor arra beszél, hogy új arcokra is szükség van – ugyanakkor azt már nem hajlandó elfogadni, hogy ő maga is a kompromittálódott politikai osztály tagja. Nem is akármilyen mértékben.
De ettől függetlenül most új építkezésbe kezd, és új pártja élén mindent megtesz majd azért, hogy a felszínen maradjon. Abban bízik, hogy ha elég sokszor és elég hangosan beszél a megújulás szükségességéről, az emberek elfelejtik, hogy ő maga is a régi politikai osztály tagja. És tulajdonképpen igaza van: 1990 óta már többször is bebizonyosodott, hogy a választók hamar felejtenek.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!