2013. március 26., 20:032013. március 26., 20:03
Mindezt olyan körülmények között, hogy a nyugat-európai jövedelmekhez képest indulásból félpénzzel kényszerült vásárba menni, a keret pedig a 2008 végén kirobbant krízis nyomán tovább zsugorodott. A bankok empátiája persze nem követte ezeket a sorscsapásokat, ott havi rendszerességgel változatlanul szigorú számok és határidők villognak a képernyőkön.Szakértők szerint talán még túl hízelgő is a jegybanki becslés, miszerint a fizetésekhez arányítva az Unión belül mifelénk a legmagasabbak a banki hitel után fizetendő törlesztőrészletek. Az még talán reálisnak tűnik, hogy a hazai bruttó összterméken belül nem több 20 százaléknál a magánszemélyek pénzügyi kintlevőségeinek aránya. Ha azonban figyelembe vesszük a hazai, illetve nyugat-európai átlagbérek közti különbségeket, majd megfejeljük azzal, hogy egy hosszú távú hitelt Németországban 3, míg itthon 5-6 százalékos kamatra vehetünk fel, máris jóval 100 százalék fölé ugranak az adós és adós kiszolgáltatottsága közötti arányok. Ezzel együtt a hazai banki szektorban még senki sem hallott bármiféle árfolyamgátról vagy egyéb, a lakossági terheket lényegesen elviselhetőbbé tevő intézkedésekről. A magánadós a pária kategóriájába került, már csak azért létezik, hogy valahogy visszafizesse törlesztőrészleteit. A fogyasztásgeneráló hitelek lassan a banki terminológiából is kiköltöznek, a külföldi kézben lévő pénzintézetek többsége pedig alig hajlandó engedni a saját anyaországbeli keresőképességhez szabott merevségből. Pedig eltévelyedéséről korántsem egyedül tehet a törlesztőalany, hiszen ember legyen a talpán, aki a nyakló nélküli fogyasztást szorgalmazó, felelőtlen piaci buzdításban, a reklámok és apró betűs szerződések dzsungelében képes volt megőrizni higgadtságát. Most havi rendszerességgel perkálja a torkán lenyomott kölcsönök törlesztőrészleteit, s lassan azzal vívja ki a világ csodálatát, hogy a részletfizetés után képes elevickélni a következő határidőig.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok