2010. május 18., 10:492010. május 18., 10:49
Többek közt balkáninak neveztek a mérhetetlen korrupció miatt, a bürokrácia, a nehézkes ügyintézések miatt, és azért mert a csúszópénzek használatával lényegében szinte mindent kétszer fizetünk meg. De ide sorolták a kulturálatlanságot, a törvények nem ismeretét, illetve azok be nem tartását, a fű alatt burjánzó feketekereskedelmet és az adócsalást is.
Mi több, utóbb kiderült – gazdasági szakemberek állítják, nem én –, hogy Romániában az adócsalás mértéke eléri a GDP, vagyis a bruttó hazai termék öt százalékát. „Nagy baj ez reánk nézve” – állapította meg jól informált, újságolvasó, tévénéző szomszédasszonyom a reggeli kávé mellett, amihez csak helyeslően hümmögni tudtam, folytatva a szomorú jövőt előrevetítő hírek sorát a nyugdíjak csökkentésével. Mert igen, ilyen is csak nálunk történhet, sehol máshol, hogy egy életen át tisztességgel és becsülettel ledolgozott munkaévek után járó nyugdíjakból is „lecsippentenek”, illetve az egyébként is meglehetősen korrupciógyanús közalkalmazottak – tisztelet a kivételnek, mert ilyen is van és meg is látszik rajta – fizetését is megnyirbálják.
Ráadásul az ország gályáját kormányzó hajóskapitány a „rossz nyelvek” szerint, kajánul már meg is jegyezte: csökkentjük a fizetéseket és a nyugdíjakat, hogy mi éljünk jól. A „mi” természetesen, nem bennünket közembereket jelent, hanem azokat, akik a szomszédasszonyom szerint „a polcon vannak”, vagyis ama fehér házban dolgoznak. S akkor kanyarodjunk csak vissza a bruttó nemzeti termékhez. Mert igencsak érdekelne, hogy mi is képezi a bruttó nemzeti terméket, és a magam okulására végig is olvastam egy egész sor száraz szakszöveget.
De nem lettem okosabb… Sőt egyre hülyébben állok például a kedvenc zöldségesem előtt, és vonakodva teszem a kosaramba az argentin körtét, az egyiptomi hagymát, a lengyel pityókát – Gyergyóban, a nagy pityókatermő vidéken! – és a spanyol epret. Közben arra gondolok, hogy mindezek hajdanában nálunk is megteremtek, és minden bizonnyal a GDP-t növelték. De ma már alig, vagy egyáltalán nem lehet vásárolni hazait, mert uniósok lettünk és balkániak maradtunk…
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok