2010. november 17., 10:532010. november 17., 10:53
Ha a Főnővér a maga oldalára tudná állítani, sikeresen összefognák a csapatot, hiszen az egyik érvei, stratégiái, a másik hatalomvágya és a mindenbe beleavatkozás kényszere jól kiegészítené egymást. Csakhogy ők ketten soha nem tudnak együttműködni, elfogadhatatlannak tartják nemcsak egymás módszereit, hanem szemléletét is.
Így a Főnővér dühkitörésekre ragadtatja magát, hiábavalóan kísérletezik, hogy magához ragadja az irányítást, felkiáltó módban kommunikál a többiekkel, nagyjából ilyeneket mond, hogy fejezd be, legyen már elég, soha nem tanulsz semmiből. Közben a Rendszergazda hátradől, mosolyogva szemlélődik, és minél nagyobb a káosz, annál magvasabbak a gondolatai. Ő valójában nem beszél a többiekkel, csak viszonyokra, helyzetekre, összefüggésekre világít rá, és a legkevésbé sem érdekli, hogy a többiek mit szólnak a megállapításaihoz.
A többiek pedig egyáltalán nem alkalmasak a vezetésre, mindegyiket lefoglalja, hogy élje saját életét. Dunbar a túlélésre rendezkedett be, kerüli a vitákat, kibújik a munka, a kaland és a felelősség alól, reggel mindig tovább aludna. Legnagyobb ellenfele Róza, aki mindig sikál, mosogat, felmos, főz, gépel, nincs egy perc nyugta, ha leül is csak azért, hogy mohó tekintetével újabb tennivalókat térképezzen fel.
A Démon elég sekélyes, folyton a parfümökön, márkás cuccokon járnak a gondolatai, gyakran flörtöl, koktélokat iszik, duzzog, ha úgy ítéli, a többiek miatt nem tölthet elég időt a fodrásznál, ruhapróbával vagy a reggeli sminkeléssel. Werther használhatatlan, mert álmodozik és olvas, ennél többre nincs igénye, összemosódik számára a képzelet, az irodalom és a valóság, korlátoltnak tartja a többieket, ők pedig mosolyognak rajta. Orlando szabad és bátor, előretekint, utazni szeret, a kaland, a kihívás a lételeme, munkahelyet változtat, ha megunja a régit, átszeli az óceánt, és ott próbál szerencsét. És ott van még Anya, Lamentáló, Diplomata, Jóbarát, Forradalmár s a többiek, mind, mind itt laknak a fejemben, és a gyűjtőnevük: Bíró Blanka.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok