2010. március 10., 10:322010. március 10., 10:32
Az alapanyagnak szánt, több mint 100 kilós sertésekből ki is válogatott két szemrevalót, és megkötötte az üzletet. Úgy gondolta, felpakolja őket a személyautója vontatta utánfutóra, és a disznók majd csendben elmalmozgatnak a hazáig tartó úton. A sertéseknek látszólag semmi kifogásuk nem volt a haditerv ellen, és viszonylag könnyen bemásztak a hintóba. A gazda és batárja, mint ki jól végezte dolgát, elindultak haza. A csaknem 50 kilométeres úton azonban sem ő, sem az amúgy segítőkész segédpilóta nem nézett a visszapillantóba. Megfogadták a szüleik tanácsát, amelyet gyerekkorukban kaptak útravalóul, és csak előre tekintettek. A lábuk alatt futó utat figyelték árgus szemekkel, ugyanis annak minden négyzetméterére esett legalább három akkora kátyú, amelybe egy koca bármikor probléma nélkül belefialhatna.
Hanyagságuk eredménye az lett, hogy csupán hazaérkezésükkor, a lakodalmas ház udvarán vették észre, eggyel kevesebb hasznos terhet szállítottak le. Mondanom sem kell, emberünknek hányszor táncolt a hátán hites felesége sokszor használt nyújtófája, és mekkora hangzavar keletkezett a konyhán, mikor kiderült, hiány van a költségvetésben. A megmaradt sertés konokul hallgatott, és semmilyen alkutárgy bevetésével sem volt hajlandó elárulni, mikor és hová disszidált a társa. Még az sem segített a kihallgatásnál, hogy megígérték, megmenekül a késtől.
A sofőrök a hiábavaló vallatás után visszafordultak, és végigpásztázták az útvonalat, hátha Mangal Ica ott stoppol valamelyik kilométerkő mellett. Mindhiába igyekeztek. Annyit sikerült megtudniuk, újdonsült kedvencüket a harmadik falu határában látták menekülni. „Épp a helyi kisebbség lakta telep felé sprintelt, ám kijönni már nem láttuk onnan” – tudatták velük a falubeliek. Ezek után a lakodalomban egy-két rántott sertésbordával kevesebb jutott a tekintetes násznépnek, mert a gazdák belátták, ahova az uzsonna beszaladt, ott már hűlt helyét sem lelni. Egyébként aznap a lakodalomban és a szomszédos telepen is sok éhes szájat tömtek be.
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.