2010. április 08., 10:322010. április 08., 10:32
Az erdélyi magyarok is a képernyőhöz tapadva figyelték a miniszterelnök-jelöltek vitáját, és szívvel-lélekkel szurkoltak annak, akitől többet reméltek, vagy akivel érzelmi alapon tudtak jobban azonosulni. Sokszor bírálták is a túlfűtött politikát, mely esetenként régi barátságokat, házastársi kötelékeket tépett szét, melyben nem másként gondolkodónak, hanem halálos ellenségnek minősült, aki a másik párthoz húzott. Ma csend, nyugalom van Magyarországon.
De nem olyan csend, nyugalom, ami a gyógyulást jelezné. Inkább olyan, mely az apátiára, a beletörődésre utal. A rendszerváltozás utáni Magyarország megannyi meghatározó pártja irányából csak afféle kutyaugatás-foszlányok hallatszanak, míg a Fidesz-karaván hallgatagon menetel a kétharmados körüli választási győzelem felé. Mintha nem is lenne igazi verseny, mintha a felek már a választások előtt elfogadták volna a körvonalazódó erőviszonyokat, a helyüket a következő négy év politikájában. A helyzet jobboldalról tekintve sem örömteli. Egy támolyogni is alig képes ellenfél fölött nehezen lehet fényes, lelkesítő győzelmet aratni.
Az egyenlőtlen erőviszonyok következménye, hogy a kormányzás várományosa jószerével semmit nem ígér, kitér minden konkrét kérdés elől. Megteheti. Mert nem a reménykeltő ígéretei, nem a lelkesítő jelmondatai lendítették a magasba. Lendületéhez elég volt a nyolc évvel ezelőtt zárt sikeres kormányzás emléke, és az a tény, hogy az ellenfél katasztrofális kormányzásával, a korrupció intézményesítésével kiírta magát a versenyből. Sajnos nemcsak magát, hanem Magyarországot is. Ez pedig a határ innenső oldaláról nézve is elkeserítő. Az erdélyi magyarok most csak azt kívánhatják, hogy négy év múlva olyan Magyarországért, olyan magyarságért folyjék lovagias választási küzdelem, amelyet dicsőség lesz kormányozni.
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.