Balogh Levente

2019. január 11., 09:46

Az önpusztító kormány

A bukaresti kormányoldal az elmúlt két évben minden erejét megfeszítve, komoly áldozatok árán elérte, hogy támogatóinak száma kevesebb mint a felére csökkenjen – így értékelhető az IMAS közvélemény-kutató intézet legfrissebb felmérése.

Amely azt mutatja, hogy a 2016 végén megrendezett parlamenti választásokat toronymagasan, a szavazatok közel 46 százalékát megszerezve megnyerő Szociáldemokrata Párt (PSD) támogatottsága jelenleg már a 17 százalékot sem éri el. A brutális népszerűségvesztés – még ha a felmérés eredménye talán egy kissé túlzó is – egyértelműen annak tudható be, hogy az elmúlt két évben a PSD – jobban mondva a párt elnöke, Liviu Dragnea – vezette kormány össze-vissza csapkodott, mint hal a szatyorban, képtelen volt koherens gazdaságpolitikát kidolgozni, tevékenysége nagyrészt annyiban merült ki, hogy ide-oda kapkodva megpróbálta valóra váltani a nyugdíj- és béremelésekről szóló, betarthatatlan választási ígéreteit.

Ez masszív gazdasági ámokfutásba torkollt, a részben megvalósított nyugdíj- és béremelések nyomán felélték az államkassza amúgy is szűkös tartalékait, ennek pótlására találták most ki a bankokra kivetendő „kapzsisági adót”, valamint azt, hogy a távközlési cégeket is megsarcolják. Mindeközben a kormányoldal másik fő elfoglaltságát az igazságügyi törvények minden áron való módosítása jelentette, ami – még ha el is fogadjuk az állítást, hogy az ügyészek is követtek el visszaéléseket, méghozzá nem is keveset – jórészt azt szolgálta, hogy a korrupcióellenes ügyészség és a bíróságok munkáját akadályozva megmentsék a korrupt politikusokat és a hozzájuk közel álló üzletembereket a felelősségre vonástól – elsősorban magát Dragneát. És ha mindez még nem lett volna elég, a koalíció még egy lapáttal rátett annak érdekében, hogy a lehető legnagyobb mértékben járassa le önmagát és az országot, amikor Dragnea a választási győzelmet követő egy éven belül kétszer is leváltatta a vele összetűzésbe került miniszterelnököt. Első ízben ráadásul úgy, hogy a PSD bizalmatlansági indítvánnyal buktatta meg a saját kormányát, amit a világ egyetemeinek politológia karain valószínűleg ma is az önsorsrontó politikai ámokfutás egyik legszemléletesebb példájaként oktatnak.

Nem kétséges ugyanis, hogy a kormányoldal a regnálása óta eltelt két évben folyamatosan önmagát lőtte lábon, a konfliktusok az osztogatások ellenére is erodálták a támogatottságát olyannyira, hogy a PSD a második helyre szorult vissza a Nemzeti Liberális Párt (PNL) mögött. Nem mintha a PNL számára nagy dicsőség lenne az alig több mint 17 százalékos támogatottság: ez még nem emelné kormányzóképes erővé (mint ahogy a kizárólag a magyarellenes uszítás terén jeleskedő párt ennél nagyobb támogatás mellett sem igazán tűnne kormányzásra képes pártnak), és a többi, jobbközép vagy neoliberális kisebb párt sem lehet büszke egy számjegyű támogatottsági mutatóira.

Nem csoda, ha a legnépszerűbb ellenzéki „alakulat” Klaus Johannis államfő, aki ugyanezen felmérés elnökjelöltekre vonatkozó fejezete szerint toronymagasan nyerné az államfőválasztás első fordulóját, és komoly esélye lenne a második fordulót is megnyerve újrázni. Mindez egyrészt azt jelenti, hogy a szétforgácsolódott ellenzék pártjai nem igazán tudták megszólítani a kormányoldallal elégedetlen polgárokat, másrészt azt, hogy Johannis jó négy évvel ezelőtt kialakult nimbusza még annak ellenére is megvan, hogy azért jócskán megkopott. Támogatottsága annak is betudható, hogy tisztségénél fogva ő az egyetlen, aki érdemben is tehet valamit a kormánnyal szemben – igaz, az egy dolog, hogy a kormány ámokfutást rendez gazdasági és szociális téren, de nem biztos, hogy ezt államfői ámokfutással kellene „ellentételezni”. Gondolunk itt arra, hogy az utóbbi hetekben Johannis egyetlen téren jeleskedik: a kormány bármilyen jellegű kezdeményezéseinek indok nélküli megtorpedózásában.

Persze a klasszikus bonmot szerint nem közvélemény-kutatást kell nyerni, hanem választást. A májusi EP-választásokig pedig a kormányoldal még összeszedheti magát, ugyanakkor az ott elért eredmény az ellenzék erőit is választás elé állíthatja: összefognak vagy továbbra is külön-külön igyekeznek a hiteles kormányváltó erő képét kialakítani magukról. Annyi bizonyos: a választási verseny még egyáltalán nem előre lefutott.

Ön szerint ez:
Jó hír
Rossz hír
0 HOZZÁSZÓLÁS
Páva Adorján 2019. március 07., csütörtök

Rareș Vasilicáék udvarhelyi építkezése

Különleges látogatók érkeztek a minap Székelyudvarhelyre: tizenhat craiovai középiskolást látott vendégül a Tamási Áron Gimnázium. A találkozót a Hargita és a Dolj megyei tanfelügyelőség „hozta össze”, hogy a diákok testközelből ismerhessék meg egymás kultúráját.

Kiss Judit 2019. március 06., szerda

Mi normális, mi nem az

Biztosan sokan hallották már a magyar abszurd humor egyik legjelesebb képviselőjeként ismert Laár András „alteregójának”, Besenyő Pista bácsinak a „Mi hülyeség, mi nem az” című, emberi mivoltunk fonákságait görbe tükörben láttató eszmefuttatását.

Makkay József 2019. március 05., kedd

Pofonterápia-mentes EP-választást

Az európai parlamenti választások romániai esélyeit taglaló egyik Facebook-csoportban egy liberális világnézetű magyar értelmiségi teljes mellszélességgel az USR + PLUS listáját ajánlja bizonyosságként arra, hogy ennél jobb társaságot senki nem kínál.

Bálint Eszter 2019. március 04., hétfő

És a végén senki sem felel

Az év végéig elkészül 180 kilométer autópálya – mondta fel a leckét Răzvan Cuc újonnan kinevezett közlekedésügyi miniszter. Hisszük, ha látjuk – válaszolhatnánk, de valljuk be, az eddigi tapasztalataink alapján nemigen tudjuk elhinni.

Balogh Levente 2019. március 01., péntek

A Fogarasföldtől a Székelyföldig

Harminchárom Brassó, illetve Szeben megyei település a napokban bejelentette, hogy létre kívánják hozni a Fogarasföld mikrorégiót.

Pataky István 2019. február 28., csütörtök

Sóhivatalok Európája

Politikai szimpátia alapján lehet örülni, illetve keseregni azon, hogy Laura Codruța Kövesit, a DNA korábbi vezetőjét tartja a legalkalmasabbnak az európai főügyészi tisztségre az Európai Parlament (EP) belügyi, állampolgári jogi és igazságügyi szakbizottsága.

Kiss Judit 2019. február 27., szerda

Számszerűség, bizalmatlanság

Nem kevesen ódzkodnak attól a romániai lakosok közül, hogy rendszeresen járjanak orvoshoz, fogorvoshoz. Erről most újfent „van papírunk”.

Balogh Levente 2019. február 26., kedd

Szimbolikus politizálás

Abban nincs sok meglepő, ha olyan szervezetek állnak elő újabb és újabb magyarellenes megnyilvánulásokkal, amelyek illetékeseit éppen azért ejtőernyőzték Erdélybe, hogy folyamatosan mérgezzék a magyar–román viszonyt. 

Rostás Szabolcs 2019. február 25., hétfő

Jövőkép, erődemonstráció

Ahhoz képest, hogy jövőképformáló iránymutatások felsorakoztatásának szánták, az RMDSZ Kolozsvárt rendezett kongresszusán sokszor olyan érzése támadt a külső szemlélőnek, mint amikor egykori katonatársak közös élménybeszámolóját hallja.

Balogh Levente 2019. február 22., péntek

Jelképérték

„Ha történetesen akkorra jelentenék be az elkövető kézre kerítését, amikor ez az írás megjelenik, már akkor is késő lenne” – írtuk pontosan három héttel ezelőtt ugyanezeken a hasábokon.

Vélemény
Páva Adorján: Rareș Vasilicáék udvarhelyi építkezése

Különleges látogatók érkeztek a minap Székelyudvarhelyre: tizenhat craiovai középiskolást látott ...

Kiss Judit: Mi normális, mi nem az

Biztosan sokan hallották már a magyar abszurd humor egyik legjelesebb képviselőjeként ismert Laár András ...

Makkay József: Pofonterápia-mentes EP-választást

Az európai parlamenti választások romániai esélyeit taglaló egyik Facebook-csoportban egy liberális ...

Hallgassa online rádióinkat