Balogh Levente

2019. január 11., 09:46

Az önpusztító kormány

A bukaresti kormányoldal az elmúlt két évben minden erejét megfeszítve, komoly áldozatok árán elérte, hogy támogatóinak száma kevesebb mint a felére csökkenjen – így értékelhető az IMAS közvélemény-kutató intézet legfrissebb felmérése.

Amely azt mutatja, hogy a 2016 végén megrendezett parlamenti választásokat toronymagasan, a szavazatok közel 46 százalékát megszerezve megnyerő Szociáldemokrata Párt (PSD) támogatottsága jelenleg már a 17 százalékot sem éri el. A brutális népszerűségvesztés – még ha a felmérés eredménye talán egy kissé túlzó is – egyértelműen annak tudható be, hogy az elmúlt két évben a PSD – jobban mondva a párt elnöke, Liviu Dragnea – vezette kormány össze-vissza csapkodott, mint hal a szatyorban, képtelen volt koherens gazdaságpolitikát kidolgozni, tevékenysége nagyrészt annyiban merült ki, hogy ide-oda kapkodva megpróbálta valóra váltani a nyugdíj- és béremelésekről szóló, betarthatatlan választási ígéreteit.

Ez masszív gazdasági ámokfutásba torkollt, a részben megvalósított nyugdíj- és béremelések nyomán felélték az államkassza amúgy is szűkös tartalékait, ennek pótlására találták most ki a bankokra kivetendő „kapzsisági adót”, valamint azt, hogy a távközlési cégeket is megsarcolják. Mindeközben a kormányoldal másik fő elfoglaltságát az igazságügyi törvények minden áron való módosítása jelentette, ami – még ha el is fogadjuk az állítást, hogy az ügyészek is követtek el visszaéléseket, méghozzá nem is keveset – jórészt azt szolgálta, hogy a korrupcióellenes ügyészség és a bíróságok munkáját akadályozva megmentsék a korrupt politikusokat és a hozzájuk közel álló üzletembereket a felelősségre vonástól – elsősorban magát Dragneát. És ha mindez még nem lett volna elég, a koalíció még egy lapáttal rátett annak érdekében, hogy a lehető legnagyobb mértékben járassa le önmagát és az országot, amikor Dragnea a választási győzelmet követő egy éven belül kétszer is leváltatta a vele összetűzésbe került miniszterelnököt. Első ízben ráadásul úgy, hogy a PSD bizalmatlansági indítvánnyal buktatta meg a saját kormányát, amit a világ egyetemeinek politológia karain valószínűleg ma is az önsorsrontó politikai ámokfutás egyik legszemléletesebb példájaként oktatnak.

Nem kétséges ugyanis, hogy a kormányoldal a regnálása óta eltelt két évben folyamatosan önmagát lőtte lábon, a konfliktusok az osztogatások ellenére is erodálták a támogatottságát olyannyira, hogy a PSD a második helyre szorult vissza a Nemzeti Liberális Párt (PNL) mögött. Nem mintha a PNL számára nagy dicsőség lenne az alig több mint 17 százalékos támogatottság: ez még nem emelné kormányzóképes erővé (mint ahogy a kizárólag a magyarellenes uszítás terén jeleskedő párt ennél nagyobb támogatás mellett sem igazán tűnne kormányzásra képes pártnak), és a többi, jobbközép vagy neoliberális kisebb párt sem lehet büszke egy számjegyű támogatottsági mutatóira.

Nem csoda, ha a legnépszerűbb ellenzéki „alakulat” Klaus Johannis államfő, aki ugyanezen felmérés elnökjelöltekre vonatkozó fejezete szerint toronymagasan nyerné az államfőválasztás első fordulóját, és komoly esélye lenne a második fordulót is megnyerve újrázni. Mindez egyrészt azt jelenti, hogy a szétforgácsolódott ellenzék pártjai nem igazán tudták megszólítani a kormányoldallal elégedetlen polgárokat, másrészt azt, hogy Johannis jó négy évvel ezelőtt kialakult nimbusza még annak ellenére is megvan, hogy azért jócskán megkopott. Támogatottsága annak is betudható, hogy tisztségénél fogva ő az egyetlen, aki érdemben is tehet valamit a kormánnyal szemben – igaz, az egy dolog, hogy a kormány ámokfutást rendez gazdasági és szociális téren, de nem biztos, hogy ezt államfői ámokfutással kellene „ellentételezni”. Gondolunk itt arra, hogy az utóbbi hetekben Johannis egyetlen téren jeleskedik: a kormány bármilyen jellegű kezdeményezéseinek indok nélküli megtorpedózásában.

Persze a klasszikus bonmot szerint nem közvélemény-kutatást kell nyerni, hanem választást. A májusi EP-választásokig pedig a kormányoldal még összeszedheti magát, ugyanakkor az ott elért eredmény az ellenzék erőit is választás elé állíthatja: összefognak vagy továbbra is külön-külön igyekeznek a hiteles kormányváltó erő képét kialakítani magukról. Annyi bizonyos: a választási verseny még egyáltalán nem előre lefutott.

Ön szerint ez:
Jó hír
Rossz hír
0 HOZZÁSZÓLÁS
Balogh Levente 2019. május 17., péntek

Itt a nagykövetség, hol a nagykövetség?

A jelenlegi bukaresti kormány tevékenységéről már sokszor leírtuk, hogy tragikomikus, de van egy téma, amelyre jobban tényleg nem is passzolhatna ez a jelző: az izraeli román nagykövetség elköltöztetésének ügye.

Makkay József 2019. május 16., csütörtök

A kisajátított Úzvölgye

Tanulságos történet volt számomra a napokban eljutni az Úzvölgyébe, és testközelből látni mindazt, amiről immár bő két hete beszél az erdélyi magyar közvélemény. A haditemetőjéről ismert település Erdély és Moldva határán ma már lakatlan végvárként áll a keleti végeken.

Kiss Judit 2019. május 15., szerda

Mindennapi medvéink, mindennapi tévedéseink

Hogy mi minden húzódik a fölöttébb összetett, folyton napirenden lévő medvekérdés mélyén és mögött, abban igencsak könnyen eltévedhet az, aki tisztábban akar látni az okok, okozatok és megoldási lehetőségek labirintusában.

Pataky István 2019. május 14., kedd

Az USR-lufi és a lájkok

Itt van ez a Mentsétek meg Romániát (USR) nevű, pártnak látszó valami. Új, friss erő egy olyan választási szövetségessel, aki egyetemistaként Gheorghe Funar környezetében kóstolt bele a politikába, majd egyszer csak a miniszterelnöki székben landolt.

Balogh Levente 2019. május 13., hétfő

Megússzák Iliescuék?

Egyelőre úgy tűnik, illúziónak bizonyult, hogy esély nyílhat mindazon egykori politikai és egyéb vezetők felelősségre vonására, akiknek azt „köszönhetjük”, hogy Románia közel harminc évvel ezelőtt képtelen volt végérvényesen lerázni magáról a posztkommunista elitet.

Balogh Levente 2019. május 10., péntek

Történelmi mosolydiplomácia

Történelmi jelentőségű eseményként harangozták be a csütörtöki nagyszebeni informális európai uniós csúcsot, amelyen az EU jövőjéről határoznak a résztvevő állam- és kormányfők.

Makkay József 2019. május 09., csütörtök

Orbán Viktor Erdélyben

Orbán Viktor magyar miniszterelnök erdélyi látogatása éppen olyan természetes dolog kéne hogy legyen, mintha valaki felkerekedik, és meglátogatja a szomszédos országban élő ismerőseit vagy rokonait. De ezt sokan mégsem így gondolják.

Balogh Levente 2019. május 07., kedd

Verespataki aranylázálom

Több mint másfél évtizede tart a verespataki aranybányanyitást övező konfliktus, amelynek kimenetele még mindig teljesen bizonytalan, ugyanakkor a jelenség ismét csak rávilágít a román kormányok és illetékes hatóságok tehetetlenségére és jövőkép-nélküliségére.

Kiss Judit 2019. május 06., hétfő

Egy ötlet mint öngól

Senki nem vitathatja, hogy a romániai magyar diákoknak joguk lenne ahhoz, hogy épp annyi eséllyel induljanak a nagybetűs Életbe, és úgy érvényesüljenek a hazai társadalomban, mint többségi társaik.

Balogh Levente 2019. május 03., péntek

Gyümölcsöző magyargyűlölet

Nagy meglepetést nem jelent, ugyanakkor nagyon élethű képet fest a romániai valóságról a legfrissebb közvélemény-kutatás, amely a pártok népszerűségét vizsgálta.

Vélemény
Balogh Levente: Itt a nagykövetség, hol a nagykövetség?

A jelenlegi bukaresti kormány tevékenységéről már sokszor leírtuk, hogy tragikomikus, de van egy téma, ...

Makkay József: A kisajátított Úzvölgye

Tanulságos történet volt számomra a napokban eljutni az Úzvölgyébe, és testközelből látni ...

Kiss Judit: Mindennapi medvéink, mindennapi tévedéseink

Hogy mi minden húzódik a fölöttébb összetett, folyton napirenden lévő medvekérdés mélyén ...