Rostás Szabolcs
2026. április 14., 19:562026. április 14., 19:56
2026. április 14., 23:432026. április 14., 23:43
Két nappal az országgyűlési választást követően is folyik a találgatás, vajon mi vezetett a Fidesz-KDNP több mint másfél évtizede tartó hatalmának megdöntéséhez, a Tisza Párt elsöprő győzelméhez.
Holott akárcsak más választások esetében – rendezzék azokat bárhol a világon –, úgy a válasz ezúttal sem túlságosan bonyolult: az emberek többsége elégedetlen a jelenlegi kormánypártokkal. Nincs ezen mit cifrázni, legfeljebb azt lehet kielemezni, hogy a kiábrándultság milyen mértékben bontható le társadalmi, szociális, kulturális, illetve politikai okokra. Vagyis hogy miből lett elege leginkább a magyarországi társadalom többségének mindabból, amit az Orbán Viktor vezette kormány képviselt, legyen szó a gazdaság- vagy a szociálpolitikáról, a külpolitikai vonalon megfogalmazott álláspontjáról, avagy a korrupcióhoz fűződő viszonyulásáról.
A várhatóan május elején megalakuló új budapesti kormány programját még nem ismerjük, az viszont a leendő miniszterelnök választást követő nyilatkozatai alapján leszűrhető: Magyar Péter abban folytatni kívánja elődje gyakorlatát, hogy az államapparátus élén teljes váltást kíván végrehajtani. Erre utal, hogy a köztársasági elnökkel az élen jóformán valamennyi állami vezetőt távozásra szólított már a választás éjszakáján elhangzott győzelmi beszédében. Ez valahol érthető is, hiszen a politikára különösen érvényes, hogy a győztes mindent visz – különösen, ha ez a győzelem olyan mértékű, mint most a Tiszáé.
A magyarországi választással kapcsolatos kormány- és rendszerváltó hangulat közepette ugyanakkor markánsan kitapintható az is, hogy a váltás szorgalmazása kiszélesedett, és máshol is lecsapódik. Lám, egyesek máris pedzegetni kezdték (román politológus nyíltan, Markó Béla volt elnök burkoltan), hogy Kelemen Hunornak távoznia kellene az RMDSZ éléről amiatt, hogy a választást megelőzően nyíltan a Fidesz pártjára állt.
Nehéz megjósolni, hogy ezek a törekvések mennyire szélesednek ki, egyáltalán mekkora támogatottságuk van az RMDSZ-en belül. Annak ismeretében nem sok, hogy a szövetségen belül eddig nemigen akadt különvélemény Orbán Viktor és a Fidesz támogatásával kapcsolatban, még nem tudjuk azonban, egészen pontosan mit gondol erről Magyar Péter. Vagyis Magyarország leendő miniszterelnökeként megpróbál-e beleszólni abba, ki irányítsa az erdélyi magyar közösség legerősebb politikai alakulatát, ahogy tette azt a Fidesz tizenöt évvel ezelőtt, a nagyváradi tisztújító kongresszuson – sikertelenül.
Egyesek Antal Árpád sepsiszentgyörgyi polgármestert látják az egyik potenciális utódként azok után, hogy tavaly megkapta a stratégiai igazgatói tisztséget. Függetlenül attól, lesz-e váltás az alakulat élén, annak a veszélye nemigen áll fenn, hogy az RMDSZ ne találja meg a közös nevezőt a leendő magyar kormánnyal, még ha viszonya enyhén szólva sem felhőtlen a Tisza Párttal. Miért éppen a Magyarországon regnáló hatalommal ne lenne képes megtalálni az együttműködés formáit, ha az elmúlt 30 évben számos jobb- és baloldali román párttal együtt tudott kormányozni? Efelől egészen nyugodtak lehetünk.
Mindazonáltal tetten érhető egy olyan tendencia is, hogy nem csak az RMDSZ került célkeresztbe a Fidesz melletti kiállás miatt. Egyesek bűnbakként, áldozatként, páriaként, meg- vagy félrevezetett tömegként láttatják azokat az erdélyi magyarokat, akik a mostani választáson a budapesti kormánypártokra ikszeltek a levélszavazatukon. Nem mellékesen több mint 200 ezer szavazópolgárról van szó. Akikkel kapcsolatban persze régóta megoszlanak a vélemények, hogy a többséget vagy a kisebbséget képviselik, hiszen
Az okok nem a mostani kampányra, és nem is az elmúlt évek anyaországi politikájára vezethetők vissza, hanem évtizedekkel kell visszamenni, sőt történelmi dimenziókat kell figyelembe venni, hogy megértsük, miért viszonozták a külhoni magyarok szavazattal a nemzetpolitikát. Mármost az lenne kívánatos, ha ők – általuk pedig a teljes romániai magyar közösség – nem válnának senki céltáblájává, és nem próbálnák őket megbélyegezni.
Ami természetesen fordítva is érvényes: a fideszes erdélyi magyarok se kérjék számon április 12-ei politikai opciójukat tiszás honfitársaikon, éljenek Erdélyben vagy az anyaországban. Hiszen a politikai véleménynyilvánítás szabadsága – köztük az is, amellyel a szavazófülkében élnek a választópolgárok – éppen ama szabadságjogok közé tartozik, amelyekért az 1956-os magyarországi és az 1989-es romániai forradalom idején egyaránt sokan az életüket adták.
A mostani országgyűlési választáson pedig milliók a szavazatukat.
Balogh Levente
Egy botrány sohasem jön jól, de az RMDSZ és az erdélyi magyar közösség számára most még az átlagosnál is károsabb, hogy Demeter Andrásnak trágár kifejezések és a román nemzeti érdekkel kapcsolatos kijelentések kapcsán le kellett mondania.
Páva Adorján
A választók kitessékelték a demokrácia ajtaján, ám a rendszer ünnepélyesen visszavezeti őt a hátsó bejáraton – egyenesen a díszterembe, a miniszterelnöki székbe.
Balogh Levente
Hát ez nagyon megérte – vonhatjuk le nem kevés iróniával a következtetést a Szociáldemokrata Párt kormánybuktató kalandja után a legfrissebb felmérések fényében.
Páva Adorján
Csíksomlyó nem pártiroda, nem szavazókör, nem politikai határátkelő. Aki oda magyarokat párthovatartozás szerint engedne be, az nem a nemzetet védi, hanem éppen azt darabolja fel, aminek az egységére hivatkozik.
Makkay József
Örökzöld témává vált Romániában a medvetámadások ügye. Nincs nap, hogy ne olvasnánk riasztásokról és veszélyes helyzetekről. Holott a magyarázat egyszerű: tíz évvel ezelőtt a vadgazdálkodást kivették a szakma kezéből.
Balogh Levente
Volt egy idő, amikor közszájon forgott a román bonmot, miszerint Romániában azért tartanak választásokat, hogy kiderüljön: kivel fog együtt kormányozni az RMDSZ.
Balogh Levente
Az e heti fejlemények ismét csak bizonyították, hogy nincs olyan súlyos válsághelyzet Romániában, amelyet a politikai osztály ne lenne képes tovább fokozni.
1 hozzászólás