Az elnök székelyei

Az ötéves mandátuma felénél járó elnök jól tudja, hogy július 18-án nem „idegenbe” utazik országjáró körútja során, hiszen elsöprő győzelmet aratott Székelyföldön a 2014-es választásokon. És ugye miért is tartana egy kis régió képviselőinek fogadtatásától egy olyan államférfi, aki a közelmúltban a világ nagyhatalmainak legbefolyásosabb politikusaival tárgyalt?

Egyszóval érthető Johannis magabiztossága, aki szűk egy hónappal azután látogat Székelyföldre, hogy alaposan kivette részét a kormányválság során egekig csapó magyarellenesség gerjesztéséből. Ugyanis ő volt az, aki hamarjában feltette az etnikai alapú autonómia bősz elutasítását harsogó lemezt, miközben persze hogy nem erről szóltak az RMDSZ és a PSD–ALDE-koalíció közötti tárgyalások.

Ennek ismeretében felmerülhetne, hogy a legfőbb közjogi méltóság úgymond kiengesztelni utazik Székelyföldre, de erről nagy valószínűséggel szó sincs. Johannis egyszerűen népszerűségnövelő kampányának részeként látogat el Hargita és Kovászna megyébe – igazi reklámfogás, telitalálat lesz a helyiek körében az a fotósorozat, amely majd a csíksomlyói kegytemplom oltára előtt meghitten imádkozó államfőt ábrázolja.

Johannisnak tényleg csak nyernivalója származhat a látogatásból, amelynek előkészítésekor az elnöki hivatal nagyon vigyázott, nehogy fogást találjanak rajta a vadnacionalista barátok-ellenségek: az államfő a nap végén Székelyföldről (bocsánat, a hivatalos megfogalmazás szerint Hargita és Kovászna megyéből) a mărăști-i mauzóleumhoz látogat, hogy a román hadsereg első világháborús áldozatai előtt tisztelegjen. Mert – mint az elnöki hivatal szóvivője fogalmazott – ideje komolyabban venni a felkészülést a „nagy egyesülés” centenáriumára.

Johannis nem fog bocsánatot kérni a székelyektől, mert – ugyanúgy, mint elődje – adni nem, csak kapni tud és akar. Nagyszeben egykori polgármestere rengeteg energiát fektetett abba, hogy leépítse, feledtesse kisebbségi mivoltát, illetve hogy elhatárolódjék a magyar követelésektől – emlékezetes, hogy 2013-ban, még a Romániai Német Demokrata Fórum elnökeként azzal kezdte szárnypróbálgatásait a nagypolitikában, hogy elutasította az etnikai alapú autonómiát (akkor még a kulturális tetszett neki).

Mindezek tükrében borítékolható, hogy Klaus Johannis látogatása vajmi keveset fog hozni Székelyföldnek azon túl, hogy az önkormányzati vezetők jól kipanaszkodhatják magukat. Sokkal többet nyer belőle Johannis, aki olyan szerencsés helyzetben van, hogy továbbra is a kisebbik rossz szerepében tündökölhet. Így szinte mindegy, mekkora csalódást okoz, mennyit árt a romániai magyarok érdekeinek: akkor is beseperné a székely szavazatok túlnyomó többségét, ha most vasárnap lennének a választások.