Makkay József
2022. augusztus 08., 09:372022. augusztus 08., 09:37
A legnagyobb kánikula idején utaztam végig az országot a Dunától Kolozsvárig, és egyetlen működő öntözőrendszerrel sem találkoztam. Szemben Magyarországgal – ahol szintén gondok vannak az ország mezőgazdasági területeit lefedő irrigációval –, az autós mégis lépten-nyomon a haszonnövényeket érő vízsugárral találkozik.
Nehéz megfejteni, hogy Romániában hol húzódnak a hivatalosan bejelentett 1,3 millió hektárnyi öntözhető területek, amelyek egy tizedét képezik a mezőgazdasági célra hasznosítható földeknek.
A rendszerváltáskor a kommunista érából az ország hárommillió hektárnyi öntözhető területet örökölt. Akkoriban ez korszerű szivattyúállomásokat, irrigációs csatornákat, földbe lefektetett fővezetékeket és az öntözéshez szükséges vízelosztó rendszereket tartalmazott. Az öntözhető területek nagysága Erdélyben is jelentős volt a Szamos, Maros, Olt, Aranyos és más folyók árterületén. Ezt a hatalmas beruházást a kilencvenes évek fejetlensége tette tönkre: mindennek nyoma veszett, a gazdátlanul maradt berendezések közprédává váltak.
Ezen, persze, ma már felesleges siránkozni, de a következményeit napi rendszerességgel érezzük az egyre nagyobb mennyiségben érkező importélelmiszerek formájában. A számos gond mellett a gazdák életét ma már leginkább az öntözővíz hiánya sújtja. Hosszú évek óta lehetett tudni, hogy egyre szárazabb, aszályosabb időszakok következnek, amit a pár napos esők nem tudnak megtörni, hiszen a negyven fok közeli hőség öntözés nélkül mindent kiperzsel a termőföldeken.
Olyan a mai helyzet Romániában, mint a váratlanul érkező decemberi tél, amikor a hótorlaszok láttán a helyi és országos vezetők rácsodálkoznak felkészületlenségükre. Az elmúlt évtizedben a 40–50 éve kiépített öntözőrendszerek rehabilitációjára bőven lett volna idő. Ha csak ennyit állít helyre a bukaresti kormány, összehasonlíthatatlanul jobb helyzetben lenne a hazai gazdatársadalom, mint ma. Az aszályos években kampánycéllal pufogtatott öntözési beruházásokról szóló ígéreteket elmosta egy-egy kiadós eső, ami megnyugtatta a közvéleményt, hogy még sincs akkora baj. Amíg nem jött újra a tikkasztó hőség, az öntözés lekerült napirendről. Az idei aszály újra előhozta a román belpolitika örökzöld nyári témáját, és a gazdák ismét saját bőrükön tapasztalják, hogy a puszta szövegelésen túl semmi nem történik.
A romániai öntözőrendszerek rehabilitációjára jó esély lehetett volna az Európai Unió helyreállítási terve, ahonnan uniós pénzforrásból pár év alatt újjáépülhetett volna legalább a korábbi, hárommillió hektár öntözésére alkalmas rendszer. A lehetőséget Adrian Oros korábbi mezőgazdasági miniszter stábja félvállról kezelte, és egy olyan öntözési dossziét juttatott el az Európai Bizottsághoz Brüsszelbe, amely évtizedek óta porosodott valamelyik minisztériumi polcon, így köszönő viszonyban sem lehetett a mai elvárásokkal. Mezőgazdasági szakemberek szerint borítékolható volt a román kérés elutasítása, így Bukarest az erre fordítható sok milliárd eurós uniós forrás helyett most önerőből próbál valamit felmutatni a gazdáknak. Az öntözésre szánt román költségvetési keret azonban túl kevés ahhoz a hatalmas kihíváshoz, ami a modern öntözőrendszerek kiépítését jelenti az ország különböző részein.
A gazdák összefogásán, társulásán múlhat, hogy a folyók, a bő vizű patakok és a tavak mentén mentsék a menthetőt, és legalább azokra a mezőgazdasági területekre juttassanak öntözővizet, ahova nem kell sok kilométeres fővezetéket kiépíteni. Nagyobb beruházásokra ugyanis önerőből képtelenek, így az aszályos évek szaporodásával egyre jobban visszaszorulnak a gazdaságosan művelhető területek. Ha a román kormány időben felébred, és minden lehetséges forrásból pénzt teremt elő a jövő mezőgazdaságát biztosító irrigációs rendszerekre, akkor esély lehet az agrárágazat megmentésére. Különben a mostani 40–50 százalékos élelmiszerimport tovább fog emelkedni. Ez még inkább megfizethetetlenné teszi a már most is drága alapélelmiszereket.
Balogh Levente
Miközben sokan még mindig nehezen tudják elhinni, hogy 2026-ban egy EU-tagállamban megtörténhet, hogy a falat áttörve lakoltatnak ki a hatóságok egy magyar egyházi vezetőt, olyan hangok is hallatszanak, amelyek őt teszik felelőssé a történtekért.
Páva Adorján
Rekordbírság a bankoknak, perrel fenyegető pénzintézetek, kártérítéssel hitegetett ügyfelek: a ROBOR-ügy egyszerre pénzügyi, jogi és bizalmi botrány az általunk is mohón táplált pénzéhes világunkban.
Balogh Levente
Románia jelenleg nem képes szavatolni polgárainak biztonságát – ez a szomorú következtetés szűrhető le az egy hete bekövetkezett galaci drónincidensből és a pénteki konstancai robbanásból.
Balogh Levente
Egy botrány sohasem jön jól, de az RMDSZ és az erdélyi magyar közösség számára most még az átlagosnál is károsabb, hogy Demeter Andrásnak trágár kifejezések és a román nemzeti érdekkel kapcsolatos kijelentések kapcsán le kellett mondania.
Páva Adorján
A választók kitessékelték a demokrácia ajtaján, ám a rendszer ünnepélyesen visszavezeti őt a hátsó bejáraton – egyenesen a díszterembe, a miniszterelnöki székbe.
Balogh Levente
Hát ez nagyon megérte – vonhatjuk le nem kevés iróniával a következtetést a Szociáldemokrata Párt kormánybuktató kalandja után a legfrissebb felmérések fényében.
Páva Adorján
Csíksomlyó nem pártiroda, nem szavazókör, nem politikai határátkelő. Aki oda magyarokat párthovatartozás szerint engedne be, az nem a nemzetet védi, hanem éppen azt darabolja fel, aminek az egységére hivatkozik.
szóljon hozzá!