JEGYZET – Úgy tudom, hivatalosan még nem tértünk át a kínai, az arab vagy a cirill karakterekre, maradtunk a nóta szerinti „rongyos, régi” latin írásjeleknél, vagyis az elsősöknek ugyanazt a betűvetést kell megtanulniuk, amit olyan régóta használ a világnak ez a fele.
2014. szeptember 23., 20:032014. szeptember 23., 20:03
Ugyanazt, ha nem is ugyanúgy: nem homokba-hamuba róva a jeleket, nem palatáblára palavesszővel, talán nem is a táblára krétával felírtakat átmásolva a különlegesen megvonalazott füzetbe, de ha az ultrakütyütablettet simogatják is, az a betű sosem lesz z, l, k vagy netán y.
Ezért nem értettem a forradalmian (?!) új ábécéskönyv körüli hajcihőt, de magamat okoltam az értetlenkedés miatt, mivel soha nem tanítottam gyereket az írás-olvasás rejtelmeiben való eligazodásra. Csakhogy a nagy felhajtás hamar elcsitult, a napi politika apró-cseprő ügyei borzolták a kedélyeket, mígnem beköszöntött az ősz, vele együtt az iskolakezdés és a döbbenet, hogy nincs mit tenni az elemisták elé a padra: a nagydobra vert újdonságok az álmok ködébe, a semmibe tűntek.
Bevallom, nem követtem figyelemmel az indoklást, hogy ki mit miért nem tett meg időben, honnan milyen támogatási összegek nem érkeztek meg oda, ahová esetleg kellett volna, nem, tulajdonképpen nem is érdekelt ez a már nagyon sokszor hallott mellébeszélés, éppen azért, mert már olyan régen és olyan jól ismerem.
Most viszont jött a hír, hogy a betervezett, ám utólag légvárnak bizonyult ábécéskönyv helyett újranyomatják a régit. A hír kifutott a köztérbe, csakhogy ott egészen más rongyosan régi „újdonságok” keringenek, és arra már nem futja a figyelemből, hogy ha mostanában kezdik meg a nyomdai munkákat, akkor a kisgyerek már a téli vakációra készülődés izgalmában kapja csak meg a könyvét.
De lehet, hogy ez senkit nem is érdekel igazán, fontosabb a valós, vélt, vágyott titkos ügynökök kergetése, mint az, hogy legalább az életbe épp most induló nemzedék ne abba nőjön bele, hogy ígérhetnek bármit, győzni úgyis a teszetoszaság, a majd csak lesz valahogy halogató lustaság fog győzni. Jobb nem is figyelni arra, mit beszélnek, mert úgysem igaz.
Ezek a mostani gyerekek pedig majd nagyszülőként is azt fogják mesélgetni az unokáiknak, hogy bezzeg, amikor mi kezdtük az iskolát, csak karácsony táján kaptunk könyveket, olyanokat, amelyeket egyesek újnak, mások csak rongyos, réginek neveztek. Csoda, hogy megtanultuk mégis az írás-olvasást.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!