2012. október 11., 09:092012. október 11., 09:09
A grandiózus terveket az Európai Unió egyelőre a következő három évben 4,5 milliárd euróval támogatja. (A fő útvonal a négyes európai korridor, amelynek romániai közúti szakasza az Arad megyei Nagylaktól kezdődik, Aradot, Temesvárt, Nagyszebent, Piteşti-et érintve Bukaresten át Konstancánál éri el a tengerpartot; a vasúti része annyiban más, hogy Brassón megy át. A tervben nemcsak ez szerepel, hanem az észak-erdélyi autópálya is.)
Mindez persze nagyon csodálatos. Csakhogy. Menjünk vissza előbb nyolc évvel ezelőttre. Ugyanazon minisztérium akkortájt, amikor beindult az észak-erdélyi autópálya építése, idénre vagy 2013 elejére ígérte, hogy szupergyorsan lehet majd közlekedni a Nagyvárad–Zilah–Kolozsvár–Marosvásárhely–
Brassó útvonalon.
Vagy lapozzuk fel a négy évvel ezelőtti választások nyomán megalakult kormány programját. Ejnye, hát mit olvasunk eme hivatalos dokumentum 23. oldalán? Hogy 2012-re befejezik a Nagylak–Nagyszeben, illetve a Bors–Marosvásárhely közti sztrádaszakaszt (csak ezeket említem, de ez csepp a tengernyi megvalósítás között, ami be volt ígérve 2008-ban). Ultraoptimistán feltételezhetjük persze, hogy a hátramaradó három hónapban/négy-nyolc évben gördülékenyen be lehet fejezni az említett sztrádák még meg nem épült néhányszáz kilométeres szakaszait.
Talán találunk olyan brit tudóscsoportot, amely „megállapította”, hogy a beköszöntő tél különben is kiváló időszak az autópálya-építésre, hiszen a most még ismeretlen kivitelező cégek munkásai akár hógolyózhatnak is a jobb munkamorál érdekében. Csak egy pesszimista, szabotőr és hazaáruló jegyzetíró találhat ki olyan badarságot, hogy négy év múlva ismét azt mondja szállításügyi tárca a választások előtt/után, hogy újabb nyolc év múlva lesznek meg az autópályák…
Nem kételkedem, Erdély fontosabb autósztrádái és szupergyors vasútvonalai megépülnek valamikor. De nem akarok csuklani harminc–negyven–ötven év múlva (ha élünk addig), miközben a megszokott gödrös országutakon furikázó vagy a lepattant, 20 km/órával araszoló vasúti szerelvényeken utazó olvasók engem emlegetnek, hogy most túlságosan derűlátó jóslatot tettem.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok