Kiss Judit

2019. január 16., 06:49

Átjáró párhuzamos világok között

Véletlenül egészen közel esik időben egymáshoz a magyar és a román kultúra napja – előbbit tegnap ünnepelték a legnagyobbnak tartott román költő, Mihai Eminescu születésnapjához időzítve, utóbbit január 22-én, a Himnusz megírásának napjára emlékezve tartják magyar nyelvterületen.

Mindössze egy hét választja el a két dátumot egymástól, ez a viszonylagos távolság, avagy közelség pedig akár jelképesnek is tekinthető. Mert bár egymáshoz közel, egymás szomszédjaként létezik, él, lélegzik, lüktet a két kultúra, és földrajzi, történelmi értelemben is számos kapcsolódási pont fedezhető fel köztük, a legtöbbször mégis azt érzékeljük: párhuzamos világokban élünk, amelyek között aligha van átjárhatóság.

Sok oka és jele van annak, hogy nem vagyunk kíváncsiak egymás kultúrájára, azonban szerencsére arra is akad példa, hogy különféle terekben – színházi, irodalmi, múzeumi, képzőművészeti, filmművészeti, zenei közegekben – mégiscsak találkozhat, hathat egymásra, közeledhet egymáshoz a magyar és román művelődés. És jó, ha nem hagyjuk figyelmen kívül, hogy a kulturális világainkat összekötő jelenségekre, közös területekre is összpontosíthatunk ugyanannyi erővel, amennyivel a bennünket egymástól elválasztó, elszigetelő vagy éppenséggel egymásnak ugrasztó szempontokra szoktunk figyelni.

Kulturális határaink, választóvonalaink reálisak és metaforikusak egyszersmind. Reálisak, mivel az ember egy másik kultúrából sokszor csak azt értheti meg teljes egészében, amit a gondolkodás alapvető színtereként használt anyanyelv lehetővé tesz: példa erre a bűvös erejű szavakból teremtett költészet, ami csak akkor közelíthető meg maradéktalanul, ha az ember anyanyelvén olvas verset – a fordítás már, ahogy mondani szokás, „gúzsba kötve táncolás”. Ugyanakkor elvontak, jelképesek és esetlegesek is ezek a határvonalak, hiszen ha akarjuk, egyes színházi produkciók, a zene vagy a képzőművészet világa anyanyelvtől függetlenül is megközelíthető. Ha a román közönség érdeklődéssel fordul egy magyar művész alkotásai felé, vagy ha mi, magyarok kíváncsiak vagyunk egy román művész munkáira, akkor semmi akadálya mű és befogadó találkozásának – ami etnikumtól, sőt a mindenhová beszivárgó politikától is független.

A politika pedig, úgy tűnik, legtöbbször megoszt e tekintetben, inkább elválasztja, semmint közelítené kulturális dolgainkat. Gondoljunk csak a 2018-as centenáriumi évre, amikor a nemzetiségi öntudatot legyezgető, köldöknézegető, nemzetféltő román diskurzusokban sokszor lazán elfelejtették azt, hogy az elmúlt száz évben a nemzeti kisebbségek mi mindent tettek hozzá az ország kultúrájához. Bár lehet, hogy naivitás remélni, mégiscsak tegyünk így, és bízzunk abban, hogy egyre többen akadnak, akik belátják: nem szabadna a kulturális közegekbe exportálni a politika különböző szintjein zajló konfliktusokat. Hiszen a kultúra igenis képes lehet arra, hogy segítsen az összhangteremtésben, az egymásra hangolódásban, az egymás felé való közeledésben. Jó példa erre, hogy amikor magyar szerző darabja miatt érte szélsőnacionalista, ordas támadás a sepsiszentgyörgyi román teátrumot, akkor a kulturális intézmény vezetősége korrektül kiállt a magyar–román színházi együttműködés védelmében és jegyében. De az is jó példa, amikor tavalyelőtt Kovászna megye önkormányzata helyi román kultúraszervezőt tüntetett ki a Háromszék Kultúrájáért elismeréssel.

Ha idei eseményekre gondolunk, épp most ünneplik Marosvásárhelyen egyazon rendezvénysorozat égisze alatt a román és magyar kultúra hetét. Mert bár a két jeles napot egy hét választja el egymástól, miért ne lehetne az az egy hét közös ünnep? Miért ne lehetne egy jó lehetőség arra, hogy félelmeinken, sérelmeinken, feszültségeinken, ellenérzéseinken túllépve tágítsuk a kulturális érintkezési területeket, megpróbáljuk átlépni önnön határainkat? Mert bármennyire is párhuzamosak a világaink, ha akarjuk, találhatunk köztük átjárókat.

Ön szerint ez:
Jó hír
Rossz hír
0 HOZZÁSZÓLÁS
Páva Adorján 2019. március 07., csütörtök

Rareș Vasilicáék udvarhelyi építkezése

Különleges látogatók érkeztek a minap Székelyudvarhelyre: tizenhat craiovai középiskolást látott vendégül a Tamási Áron Gimnázium. A találkozót a Hargita és a Dolj megyei tanfelügyelőség „hozta össze”, hogy a diákok testközelből ismerhessék meg egymás kultúráját.

Kiss Judit 2019. március 06., szerda

Mi normális, mi nem az

Biztosan sokan hallották már a magyar abszurd humor egyik legjelesebb képviselőjeként ismert Laár András „alteregójának”, Besenyő Pista bácsinak a „Mi hülyeség, mi nem az” című, emberi mivoltunk fonákságait görbe tükörben láttató eszmefuttatását.

Makkay József 2019. március 05., kedd

Pofonterápia-mentes EP-választást

Az európai parlamenti választások romániai esélyeit taglaló egyik Facebook-csoportban egy liberális világnézetű magyar értelmiségi teljes mellszélességgel az USR + PLUS listáját ajánlja bizonyosságként arra, hogy ennél jobb társaságot senki nem kínál.

Bálint Eszter 2019. március 04., hétfő

És a végén senki sem felel

Az év végéig elkészül 180 kilométer autópálya – mondta fel a leckét Răzvan Cuc újonnan kinevezett közlekedésügyi miniszter. Hisszük, ha látjuk – válaszolhatnánk, de valljuk be, az eddigi tapasztalataink alapján nemigen tudjuk elhinni.

Balogh Levente 2019. március 01., péntek

A Fogarasföldtől a Székelyföldig

Harminchárom Brassó, illetve Szeben megyei település a napokban bejelentette, hogy létre kívánják hozni a Fogarasföld mikrorégiót.

Pataky István 2019. február 28., csütörtök

Sóhivatalok Európája

Politikai szimpátia alapján lehet örülni, illetve keseregni azon, hogy Laura Codruța Kövesit, a DNA korábbi vezetőjét tartja a legalkalmasabbnak az európai főügyészi tisztségre az Európai Parlament (EP) belügyi, állampolgári jogi és igazságügyi szakbizottsága.

Kiss Judit 2019. február 27., szerda

Számszerűség, bizalmatlanság

Nem kevesen ódzkodnak attól a romániai lakosok közül, hogy rendszeresen járjanak orvoshoz, fogorvoshoz. Erről most újfent „van papírunk”.

Balogh Levente 2019. február 26., kedd

Szimbolikus politizálás

Abban nincs sok meglepő, ha olyan szervezetek állnak elő újabb és újabb magyarellenes megnyilvánulásokkal, amelyek illetékeseit éppen azért ejtőernyőzték Erdélybe, hogy folyamatosan mérgezzék a magyar–román viszonyt. 

Rostás Szabolcs 2019. február 25., hétfő

Jövőkép, erődemonstráció

Ahhoz képest, hogy jövőképformáló iránymutatások felsorakoztatásának szánták, az RMDSZ Kolozsvárt rendezett kongresszusán sokszor olyan érzése támadt a külső szemlélőnek, mint amikor egykori katonatársak közös élménybeszámolóját hallja.

Balogh Levente 2019. február 22., péntek

Jelképérték

„Ha történetesen akkorra jelentenék be az elkövető kézre kerítését, amikor ez az írás megjelenik, már akkor is késő lenne” – írtuk pontosan három héttel ezelőtt ugyanezeken a hasábokon.

Vélemény
Páva Adorján: Rareș Vasilicáék udvarhelyi építkezése

Különleges látogatók érkeztek a minap Székelyudvarhelyre: tizenhat craiovai középiskolást látott ...

Kiss Judit: Mi normális, mi nem az

Biztosan sokan hallották már a magyar abszurd humor egyik legjelesebb képviselőjeként ismert Laár András ...

Makkay József: Pofonterápia-mentes EP-választást

Az európai parlamenti választások romániai esélyeit taglaló egyik Facebook-csoportban egy liberális ...

Legnézettebb
Hallgassa online rádióinkat