JEGYZET – Történelmi jelentőségű szavazás jön... Svájcban. A polgárok arról dönthetnek november 30-án, hogy az aranytartalékuk külföldön lévő néhány száz tonnája kerüljön haza (Kanadából és Londonból).
2014. november 12., 20:592014. november 12., 20:59
Arról is szavaznak az alpesi országban, hogy váltópénzüknek, a franknak ismét legyen (20 százalékos) aranyfedezete, vagy sem. Hogy teljesebb legyen a kép, a svájci valuta volt az utolsó váltópénz, amelyhez (40 százalékos) aranyfedezet társult, egészen 1999-ig.
Azután a berni/zürichi jegybank, az SNB masszívan, ezertonnás nagyságrendben adott el aranyat (jó alacsony áron), három éve az euróhoz kötötte leértékelten a frankot. Most a politikai osztály nagy részével közösen azon vannak, nehogy Tell Vilmos utódai az „igenbe” lőjék nyilukat. Mert – sípolják a pénzügyesek – akkor nagy „baj” lesz!
Ugyan miért? A „biztonsági okokból” külföldre vitt aranynak volt realitása (világháború, hidegháború), de most? A másra bízott aranyról nemrég bebizonyosodott, nem is olyan jó üzlet. A németek szívták meg, miután tavaly „csekély” 300 tonnát kértek vissza a New Yorkban „biztonságosan tárolt” ezernyiből.
Válasz: igen, visszakapjátok, de hét éven belül (!), egyelőre öt tonnát (!) tudunk visszaadni. Tanulságos. Románia 103,7 tonnányi aranya (elvileg) Bukarestben van, további pár száz tonna a verespataki „széfben” várja, hogy elrabolják. A magyar aranyról kár beszélni, mert a 90-es évek elején bagóért elkótyavetyéltek szinte mindent.
Külön írást érdemelne az aranyfedezet kérdése. Az államok azért búcsúztak el az aranyalaptól, mert így jegybankjaik korlátlan mennyiségben bocsáthattak ki váltópénzt (infláció). Ez a legravaszabb adó, az adófizetők vagyonával szívesen dobálózó politikusok nagy örömére.
A nép nem tanul az ókori római denarius, a középkori kínai papírpénz, újabban a német birodalmi márka, a magyar pengő, a régi román lej, az argentin peso, a zimbabwei dollár stb. csúfos bukásából. Mert csakis az lehet értékálló pénz, amely korlátozott, megfogható, nem elromló dologhoz (arany, ezüst, kőolaj stb.) van kötve.
A nemesfémeknek és más felhasználható dolgoknak pedig mindig lesz értékük. Viszont az ellene szavazókat „dolgokká” alacsonyító, felsőbbrendű (?) csúcspolitikus és a végtelen sokaságú váltópénz végül mindig a valódi értékét veszi fel. Ami a nulla!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
szóljon hozzá!