2012. február 08., 09:332012. február 08., 09:33
Több hétig is akár, mint a medvék. És ne zajongjanak a hókotrók, és ne szirénázzon a mentőautó az ablakom alatt, és ne kelljen folyton valamit csinálni, telefonálgatni, mindig menni és menni valahová. Úgy lenne jó, ahogy régen volt, amikor a tél a pihenésé volt a szorgos mezei munkák után. A hosszú éjszakáké, a fonóké, a beszélgetéseké, a meghitt ünnepeké. Visszasírtam már párszor az átkos rendszer áramszüneteit is.
Akármit is mondanak – például azt, hogy akkor szegénység volt, meg hogy nem ismertük a mai nagy szabadságot –, megvolt a jó oldala annak is. Pici gyerekként egyáltalán nem éreztem magam frusztrálva attól, hogy nincs tévé az áramszünet miatt, arról pedig, hogy mi a számítógép, az internet, a mobiltelefon vagy a Facebook, fogalmam sem volt. Meg voltam elégedve azzal, hogy gyertyafény és pirított napraforgómag mellett szórakozásképpen játszottunk valamit.
A legtöbbször azt, hogy pöcköltünk egy üres gyufásdobozt, ami nullát ért, ha a hátulja került felülre, miután visszaesett, ötöt, ha az eleje, tízet, ha oldalt fordult, és huszonötöt, ha „talpra állt”. Ha viszont lepottyant az asztalról, az ember elvesztette az összes addig összegyűjtött pontját. Tökéletesen kielégítő szórakozást nyújtott a kártya is (akkor még az amerikai hetesen kívül mást nemigen tudtam játszani), és ha meguntam a társasjátékokat, még mindig ott volt az öreg kandúrunk, aki örökké kapható volt egy kis hancúrozásra. Úgy gondolom, ingerből egy téli estére ennyi bőven elég lenne ma is.
Most tehát, amikor a fővárosban épp a kormányt cserélik, azért fogok imádkozni magamban, hogy egy olyan miniszterelnököt válasszanak, aki bevezeti az esti áramszüneteket. (Mivel a több hónapos téli álom elrendelése mégiscsak túlmutatna egy politikus hatáskörén.) Nyugalom lenne, csend, az emberek pedig – ha nem szoknának rá az egész korai lefekvésre – ismét elkezdenének egymással törődni, mivel nem vonná el a figyelmüket a tévé és az internet. Tavaszra így hátha mindenki kipihenné magát, és nem lennének az emberek idegesek, zaklatottak és hisztisek. Szóval, éljenek az áramszünetek!
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok