2010. május 11., 11:182010. május 11., 11:18
Mondtam is a macskámnak – mert éppen ketten voltunk a lakásban: – „Hú, te Kitty, ez roppant vicces!” Közben lelki szemeim előtt láttam, amint az Egy rém rendes család „mintaapukája”, az Al Bundy által létrehozott NO MA’AM – A Férfiak Nemzeti Szervezete az Amazonok Elnyomása Ellen – mozgalom gyergyói ülésén fehér térdharisnyás, fekete lakkcipős kislánykák piros szoknyácskáikat gyűrögetve szavalják az „Ó, apukám, te, aki hajnalban kelsz és gürcölsz látástól Mikulásig...” kezdetű pátoszos verset.
De olyan helyzeteket is elképzeltem, amikor a kamasz fiú az apja elé állva vállon veregeti szülőjét és „Hé, öreg, gyere, fizetek egy sört a spórolt zsebpénzemből!” felkiáltással „betereli” apját a legközelebbi kocsmába. Sőt igen elmés köszöntésnek találtam azt is, amit az egyik gasztroblogger barátnőm eszelt ki párja köszöntésére, ő ugyanis női melleket utánzó „cicitortát” készített az apák napjára. Szóval, millió-féle változatot el lehet képzelni az apukák köszöntésére, de az egész lényege nem ebben áll vagy bukik. S most akkor viccet félretéve: gondolkodjunk csak el azon, mi vezetett ide? Minek kell nekünk nők-, anyák-, illetve gyereknapot ülni? Mi vezetett oda, hogy egy évben egyszer egyes nők a feminizmus zászlaját lobogtatva merev részegre isszák magukat, mert „elvégre ma szabad, hiszen nők napja van”. Miért szerveznek olyan gyermeknapokat, amikor tornatanárok üvöltözve rekcumolják a versenyző gyermekeket és anyukák vigasztalják zokogó csemetéiket:
„Ne sírj, picinyem, anyuci finomabb csokit vesz, mint a szponzor csokoládéja, amiből neked nem jutott”. Miért?! Miért?! Válságban a család – állapítják meg nap mint nap mentálhigiénés szakemberek. Női és férfi szerepek mosódtak össze az utóbbi száz évben, és ma már nemcsak bántalmazott gyermekekről és nőkről beszélünk, hanem családon belüli agressziótól szenvedő férfiakról is. Mindennek kárát pedig az utódok, a gyermekek látják, akik már egy hibás modellt örökölnek, amit ha követnek is baj, ha eltérnek tőle is baj. És ezt kompenzálandó kitaláltunk még egy ünnepet: az apák napját! De ha már itt tartunk, az ünnepeket kitalálók miért nem mindjárt a családok napját találták ki megünneplésre…?
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok