Amiről nincs papírunk

Az Eurostat által készített felmérés eredményei azt mutatják, listavezetők vagyunk: nálunk a középiskolások 98 százaléka tanul legalább két idegen nyelvet. Ezzel a csillogó eredménnyel még Finnországot is magunk mögé utasítottuk, pedig az észak-európai ország oktatási rendszeréről szakmai berkekben dicshimnuszokat szoktak zengeni.

Ahogyan az sok felmérés eredményével kapcsolatban lenni szokott, bár jól mutat sajtóhírek címeként, hogy országunk ragyogóan teljesít, lehet is büszkélkedni vele, viszont hogy mennyi a valós tartalma, már más kérdés. Tetszetős „kirakatelemként” fel lehet használni, el lehet mondani, lám-lám, Románia e tekintetben példaértékű. Viszont ha belegondolunk: az két külön dolog, hogy a diákok „tanulnak” idegen nyelveket, és az, hogy ennek mi a kézzelfogható eredménye – vagyis hogy valóban beszélik-e ezeket. Nem mindegy, hogy csak tanítják-e az angolt, németet az iskolákban, vagy valóban tud kommunikálni más nyelven az átlagpolgár. Például ott is megmutatkozik a nyelvtudás, hogy ha valaki angolul vagy németül kér információt egy romániai településen, talál-e hamarjában olyan valakit, akivel az „igen-nem”-en túl szót tud érteni.

Ugyanakkor ha a rögvalóságot nézzük, akkor a nyelvtanulás és -tanítás tekintetében is jócskán hagy kívánnivalót maga után az oktatási rendszer. Mert bizony évtizedek óta az történik (és csak csigalassúsággal tapasztalható változás e tekintetben), hogy Romániában az állam nyelvét sem tanítják (meg) elfogadhatóan, eredményesen a kisebbségi diákoknak. Jól tudjuk, hogy a valódi, életszerű kommunikáció nyelvét nagyon sok esetben nem sajátítják el a kisebbségi gyerekek, mert az iskolarendszerben használt módszerek és követelmények nem felelnek meg a célnak. Erről azonban az európai felmérések mélyen hallgatnak, mert az effajta kutatások számára nem érdekes, hogy a kisebbségi diákoknak milyen nehézségekkel kell megküzdeniük.

Az árnyalatokra nem figyel az Unió, a felmérések madártávlatból, elnagyoltan és talán nem is a valósághoz hűen mutatják a helyzetképet. Holott még mindig ott tartunk, hogy a nem román ajkú diákoknak nagy vonalakban ugyanazon tantervekhez, követelményekhez kell igazodniuk, mint román anyanyelvű társaiknak, az eredmény pedig gyakorta siralmas. Erről azonban nincsen „európai papírunk”.