2012. augusztus 28., 07:162012. augusztus 28., 07:16
Nos, idén nyáron eszerint én is sótlan ladyvé váltam, mert én annyit még nem beszéltem időjárásról, mint most.
És nem is én kezdeményeztem! Ismerősök, családtagok, barátok, a sarki boltban az eladó, a taxis mind afelől érdeklődött, mi a véleményem a hőségről, a hirtelen jött lehűlésről, az esőről vagy a szárazságról. Még vitatkozni is lehetett róla. Mert vannak, akik nehezen viselik a kánikulát – mint például én –, de vannak, akik inkább a meleget részesítik előnyben a téli hideggel szemben. Harmincöt fokon felül nálam elkezdenek lassabban forogni a kerekek, de néhány ismerősöm és kollégám épp ilyenkor érzi elemében magát.
Én például sokkal szívesebben beszélgetek időjárásról, mint politikáról. Előfordul, hogy kedves jó barátok a legnagyobb ártatlansággal kérdezik tőlem, mit gondolok az aktuális helyzetről, hiszen tájékozott vagyok ugyebár. Remélem, még senkit nem bántottam meg, amikor az ilyen kérdésekre heves gesztikuláció mellett valami olyasmit válaszoltam, hogy nem, nem, ne most! Eszem ágában sincs egyrészt munkaidőn kívül ilyesmiről tárgyalni, másrészt megkockáztatni, hogy ellenkező politikai vélemények miatt egy sokéves barátságon fekete foltokat ejtsünk. Lehet, hogy a munkámnál fogva tájékozottabb vagyok, mint az adott barát, de nem hinném, hogy ő maga sokkal boldogabb volna, ha részletesen elmagyaráznék neki a mindennapi élete szempontjából teljesen irreleváns dolgokat, amelyek csak arra jók, hogy frusztrálttá és idegessé tegyék. Lehet, hogy izgalmasabbnak és színesebb egyéniségnek tűnnék a társaságomban, ha néhány sarkos véleményt megfogalmaznék a múltbeli és jelenlegi politikai szcénáról, de ezt inkább megtartom munkaidőre. Asztaltársaságnál úgy kerülöm ezt a témát, mint a csípős levest. Hiszen szárazság van, kánikula van (volt), hirtelen lehűlés van, klímaváltozás van (egyesek erről is szeretnek vitatkozni). Nem látok benne semmi kivetnivalót, ha ezt is kibeszéljük a magunk kis személyes témái mellett. Főleg uborkaszezonban.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok