Ami Brüsszel szerint szóra sem érdemes

Így aztán legalább nem is csalódtam: a brüsszeli testület hétfőn (legyünk jóindulatúak, az eurokratáknak is jár a majálisos hosszú hétvége még világjárvány idején is) egyetlen kurta mondatban reagált: kétoldalú – azaz magyar–román – ügynek tekinti a kérdést, így nincs hozzáfűznivalója.

Erre mondhatnánk azt, hogy egeret vajúdtak a hegyek. Már ha a kisebbségi témákban az EU tiszteletre méltó illetékeseire a hegy helyett nem lenne találóbb a kavics megnevezés. Igaz, attól viszont tényleg szép teljesítmény az egér „világra hozatala”. De tegyük félre a keserű tréfálkozást. Jómagam nem tartozom azok körébe, akik mindent rossznak találnak, amit az EU hozott – azt például, hogy a világjárvány kitöréséig gyakorlatilag légiesült határok mellett, szabadon utazhattunk az anyaországba, és tarthattuk a kapcsolatot vele, semmivel sem lehet pótolni és kompenzálni. És hát azt se felejtsük el, hogy – igaz, cserébe a piacok megnyitásáért és az olcsó munkaerőért – jókora fejlesztési összegekkel támogatják az ügyesen pályázó önkormányzatokat és vállalkozásokat.

Ilyenkor, kisebbségi ügyekben, pláne konfliktusok esetén viszont valahogy elsikkad az a híres uniós emberi jogi és jogállamisági szigor. Mert hát nézzük, mit is tart szóra sem érdemesnek Brüsszel. Klaus Iohannis német származású román államfő úgy támadta volt párttársai, a liberálisok legfőbb politikai ellenfelét, a Szociáldemokrata Pártot (PSD), hogy közben egy laza oldalvágással a magyarok ellen uszított. Amikor gunyorosan magyarul köszöntötte a PSD-t, és azzal vádolta meg, hogy „alkotmányellenes” autonómiatörvényt támogat, majd később tovább ütötte a vasat, és a magyar hivatali anyanyelvhasználat bővítését lehetővé tevő közigazgatási törvényt is a nyakába akarta varrni, azzal gyakorlatilag kriminalizálta a magyar nyelv használatát és azt az autonómiát, amely az Európai Unió számos, magas életszínvonallal rendelkező tagállamában létező valóság.

Persze egyértelmű, hogy Iohannis ezzel a magyarügyek megtorpedózásában az elmúlt időszakban élen járó volt pártja, a Nemzeti Liberális Párt (amelyet ezért nyugodtan lehetne Neofasiszta Legionárius Pártnak nevezni) egyre csökkenő támogatottságát próbálta feltornászni, és a kormány pancserkedéséről akarta elterelni a figyelmet. Ugyanakkor érdemes megjegyezni, hogy az államfő gyűlöletkeltése nem csupán egyedi jelenség, még ha ebben a kategóriában a legbrutálisabb is. Az elmúlt hetekben számos más fórumon is átfogó támadás indult román részről a magyarok, illetve Magyarország ellen. Emlékezzünk csak a budapesti román nagykövet lejáratási kísérletére, ami szintén kirívó eset, de alacsonyabb szinteken is zajlik a gyűlöletkeltés.

Számos, jelentős olvasottságnak örvendő román sajtóorgánumban megszaporodtak a magyarokat lejárató véleménycikkek. A Román Akadémia által létrehozott, a magyarok elleni információs hadviselés, fake news gyártás és hibrid háború legfőbb műhelyének számító LARICS (Információs Hadviselést Elemző és Stratégiai Kommunikációs Laboratórium) „elemzői” is magasabb fordulatszámra kapcsoltak, még az eddigieknél is hagymázasabb őrültségekkel próbálva befeketíteni a magyarokat és Magyarországot.

Mindez határozottan azt a hatást kelti, mintha jól kigondolt, és a régi jó szekus-titkosszolgálati műhelyek receptjei szerint előre megírt forgatókönyv szerinti stratégiával állnánk szemben, amelynek célja Magyarország és a magyarok folyamatos provokálása, valamilyen ellenlépés kicsikarása, amelyet aztán a nemzetközi közvélemény előtt Bukarest úgy állíthat be, hogy mi ütöttünk először, holott csak reagáltunk.

Az ok egyrészt a Trianon-centenárium, amely kapcsán a román fél jó előre el akarja árasztani a nyilvánosságot a saját, hazug narratívájával, hogy az évforduló kapcsán elhangzó tények már ne találjanak fogadókészségre. A másik ok, hogy Bukarest tényleg tart attól, előállhat olyan helyzet, amikor – már csak a centenárium kapcsán is – komolyan számon kérik rajta az eltüntetni kívánt magyar közösséggel szembeni minősíthetetlen bánásmódot. És persze még ott van a Iohannis-féle ámokfutáshoz kapcsolódó szavazathajhászás is.

Hát ez az, ami Brüsszelből kommentálásra sem méltó apróságnak tűnik. Ugyanakkor az egymondatos válasz mégis a hasznunkra lehet. Hiszen ha hanyagul kijelentették, hogy Iohannis kisebbségellenes kirohanása kétoldalú ügy, akkor a román hatóságok erdélyi magyarokkal szembeni uszítása és jogfosztó fellépése nem tekinthető román belügynek.

Ahogy azt Bukarest ilyenkor előszeretettel hangoztatja.