2010. szeptember 07., 10:362010. szeptember 07., 10:36
Ráadásul ez azért van, mert teljesen átlagos emberek vagyunk, és ilyeneket vagy egyáltalán nem tanultunk, vagy ha netán mégis, akkor mára sikerült elfelejtenünk. Azonban a fenti, közönséges halandók számára teljesen érthetetlen szöveget kellene értenie, sőt tudnia egy mostanság érettségizőnek, akinek kötelező érettségi tantárgy a matematika.
Hogy mindennek valami hasznát veszi-e az életben vagy sem, az a kutyát sem érdekli. Ma ugyanis az a lényeg, hogy nem kap érettségi diplomát, nem lehet belőle orvos, tanár, elárusító, ügynök vagy akármi, ha ezt nem tudja dekódolni és megoldani legalább ötösre. Hogy ettől függetlenül az a gyerek egy teljesen értelmes, ügyes talpraesett emberke, aki még sokra vihetné az életben és a matematikán kívül számtalan területen értékes tagja lehetne a társadalomnak, az megint a kutyát sem érdekli. Ilyesmikről beszélgettünk egy kedves régi ismerőssel, közben próbáltunk elméleteket is gyártani arról: kinek jó, hogy mindenféle agyament baromsággal gyötrik az érettségire jelentkező gyermekeket? Kinek jó, ha nem azt mérik fel az érettségin, hogy mit tud egy végzős, hanem azt, hogy mit nem tud?!
Meg, kinek jó az, ha a pótérettségin még nehezebb feladatokat adnak a diákoknak, mint a rendes érettségin? Mert mi történik azokkal a gyerekekkel, akiknek a pótérettségije sem sikerül? Amolyan se bent, se kint helyzetbe kerülnek, érettségi diploma nélkül nem jelentkezhetnek egyetemre, a középiskolát már elvégezték, oda sem mehetnek vissza, de érettségi nélkül még egy tisztességes munkahelyet sem találnak maguknak. Ettől függetlenül a szülő látja, hogy gyermeke többre lenne érdemes, támogatná is az álmait, de hát érettségi diploma hiányában hol keresse a boldogulását.
Egyetlen valamennyire elfogadható megoldásnak látszik, ha otthon marad, a szülő majd eltartja – közben hátha akad valami alkalmi munka is, mert a „sommerirodában” is diplomát kéne felmutatni – aztán majd jövőre újra jelentkezik a vizsgára. De addig is jól jár az állam, mert nem kell néhány emberkének munkanélküli-segélyt fizetnie, talán még néhány ösztöndíjjal is kevesebbet kell kiosztani. Hogy közben hány ember álma válik ezzel köddé – az végképp a kutyát sem érdekli...
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok