2010. november 09., 10:192010. november 09., 10:19
Mindenhol ott vannak, mindenkit „lerohannak”, és alamizsnáért nyújtják a kezüket, de az sem ritka, hogy házról házra járva ajtókon kopognak be próbára téve főleg a jóhiszemű idősebb generáció türelmét és figyelmességét.
És az is igaz, hogy jó lenne már végre valami megoldást találni a koldulás „szabályozására”, annál is inkább, mert egyre pimaszabbak, követelőzőbbek és agresszívebbek lettek a kéregetők. Ismerőseim mesélték, volt már példa arra, hogy a tinédzserkorú kéregető bicskával fenyegette meg a középkorú értelmiségi nőt, ékszereit és pénztárcáját követelve.
Az is előfordult már, hogy az édesapjával kézen fogva sétáló hároméves kezéből kapta ki egy szutykos nagyobbacska gyerek a kiflit, s míg a szülő megvigasztalta kétségbeesetten zokogó csemetéjét, a néhány évvel korosabb kis tolvaj már rég árkon-bokron túl járt. De megjártam én is, hogy egy alkalommal, amikor épp nem volt apró a zsebemben, az általam többször is „felpártolt” kéregető gyerek szitkozódva és átkozódva köpött utánam az utcán csak azért, mert épp akkor nem tudtam adni neki egy lejt.
A minap, amikor egy kora reggel épp kedves ismerősömet vártam az állomáson, mivel a vonat késett, néhány percre az egyik taxisofőrrel elegyedtem szóba. Miközben beszélgettünk, valahonnan előkerült az átkozódó-köpködő koldusgyerek és felénk közelített. Meg is mondtam a sofőrnek: nekem már frászom van ettől a gyerektől, és elmeséltem neki a fent vázolt történetemet.
„Nem tudod, hogyan kell lefegyverezni ezeket” – mondta bölcsen taxisofőr ismerősöm, kifejtve, figyeljem csak, milyen „elegánsan” elküldi a kellemetlenkedőt. Módszerétől magam is elámultam, hiszen semmi mást nem tett, csak annyit, hogy amikor a kolduló síró hangon előadta az „aggyék egy lejt, bácsika” kezdetű szövegét, akkurátusan kivett egy lejt a pénztárcájából és a koldus előtt lobogtatva ezt mondta: „ez a tiéd, ha elmondod a miatyánkot”.
A gyerek annyira meglepődött attól, hogy a felkínált egy lejért viszontszolgáltatást vár a taxis, hogy egyszerűen elsomfordált onnan. „Hát ez ügyes módszer” – állapítottam meg –, „de mit teszel, ha tudja a miatyánkot?” „Nem gond!” – állt elő a naprakész válasszal a taxis – „Akkor majd kérni fogom, hogy mondja el az Anyám tyúkját a miatyánk után”.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok