Közben a naivak reménykednek, hogy záros határidőn belül visszavonják a „sebtében” (?) hozott és hirtelenjében gyakorlatba is ültetett, irdatlan káoszt okozó rendeletet, aminek nyomán sok helyütt már most román szakos tanárok tanítják az állam nyelvét nemcsak az oktatás menetéhez valamelyest hozzászokott, kisebbségi nyelveken tanuló harmadikosoknak, negyedikeseknek, hanem az oviból épphogy csak kikerült piciknek: előkészítősöknek, elsősöknek is.

Széltében-hosszában hangoztatták már szakmai szervezetek, az intézkedés létjogosultságát kőkemény érvek alapján megkérdőjelező egyetemek, a súlyosan diszkriminált magyar tanítók, az oktatási rendszerünk tébolydájába nemrég bekerült kisdiákok szülei, politikusaink, és igen, néhány körültekintően gondolkodó román szakmabeli is, hogy tarthatatlan, betarthatatlan a rendelkezés.

Igen ám, de egyelőre ennyi történt. Közben pedig ahogy tegnap és ma, holnap is ott ül az oviból, családi körből épphogy csak kikerült hatéves a románórán, az újonnan kinevezett tanár pedig mondja a magáét. A gyerek nem érti, (hogyan is érthetné?), kikérezne a dolgára, de nem tudja kifejezni magát. Az elsősnek románul kell betűket, szavakat írnia, holott még nem is szerepel a tantervben a betűvetés. A román szakos tanár pedig, akit nem képeztek elemisták, főleg más anyanyelvűek tanítására, folytatja a tanítást, ahogy tudja. És senki nem ért semmit: a tanár a gyereket, a gyerek a tanárt, mi pedig ezt a mindent elborító káoszt.

Türelmetlenkedjünk, hogy szűnjön meg végre? Ne tegyük. Gondolkozzunk csak el az elmúlt évtizedek oktatásügyi történésein, és vonjunk mérleget. Persze, olykor történtek számunkra kedvező fontos pozitívumok is, de azért a mérleg serpenyőjét talán sajnos mégiscsak azok a tényezők húzzák le, amelyek elkeserítettek: emlékezzünk, mi mindenre vártunk hiába.

Szóval most – József Attilát parafrazálva – okos fejünkkel biccentsünk, és csak óvatosan reméljünk. Hiszen oktatási rendszerünk kisebb-nagyobb mozgásai egy óriási, számunkra láthatatlan, a kulisszák mögött működő gépezettől függnek. Attól a gépezettől, amelynek milliónyi fogaskereke sosincs összhangban. Biztosan nagyon sok tényezőnek kell egyszerre adott csillagállásba kerülnie, hogy a mi szempontunkból pozitív kimenetelű mozgásokat produkáljon a nagy gépezet. Vannak döntéshozói ígéretek, ahogy nyilván léteznek kulisszák mögötti politikai alkuk, háttérjátszmák is.

Azonban egy dolog bizonyosnak tűnik: az, hogy valaki a rövidebbet húzza. Mégpedig a magyar kisiskolások és a magyar tanítók.