India nagyvárosaiban ezzel szemben esetleg azt sem tekintik nincstelennek, akinek összvagyona a kartonpapír, amin az utcán álomra hajtja a fejét és egy kistányérnyi rizs áráért egész nap hajtja a riksát. A jelenség szembetűnően relatív, ellentétekre épülő természete azonban persze nem nyújthat vigaszt az érintetteknek, ahogy annak tudata sem, hogy a szegénység világjelenség. József Attilával szólva: aki szegény, az a legszegényebb...

Régiónként és koronként változó a nincstelenség fogalma, amelyet természetesen befolyásol az adott társadalmi, gazdasági helyzet, és nem létezhet mindenkor, mindenhol érvényes meghatározás arra vonatkozóan, ki számít szegénynek. Folyamatosan vizsgálják a jelenséget a szociológusok, társadalomtudósok, életmódkutatók, több világnapot is szentelnek a szegénység elleni küzdelemnek, a hajléktalanok, rászorulók támogatásának, a keresztény világ pedig a karácsony előtti időszakban megkülönböztetett fontosságot tulajdonít a jótékonykodásnak. Legutóbb november 19-én hívták fel a figyelmet a rászorulók támogatására: a katolikus egyházban első ízben tartották meg a szegények világnapját Ferenc pápa tavalyi indítványozására.

Nyilvánvaló azonban, hogy a világszinten és a kisközösségekben is működő jótékonysági akciók elterjedése ellenére, számadatokon és statisztikákon innen és túl nem elégségesek a jószándékú kezdeményezések a szegénység számottevő csökkentésére. Egészen bizonyos, hogy a közember számára láthatatlan világpolitikai erők összjátéka is alakítja a mélyszegénységés a dúsgazdagság közti skálán a mozgásokat.

Ugyanakkor a realitás talaján maradva érdemes néhány szempontot felvillantani. Naivitás lenne maradéktalanul hinni abban, hogy minden egyes szegénységcsökkentő program önzetlen, hiszen számos kutatás kimutatta már, hogy a hátrányos helyzetű térségekben azért nem szüntetik meg a mélyszegénységet, mert a nincstelenek támogatása javít a középosztály foglalkoztatási helyzetén. Aztán: nem egy jótékonysági akcióról derült már ki, hogy valakik nyerészkedésre használták. Azt a madártávlat-perspektívát is sokan emlegetik, hogy a problémát össztársadalmi szinten kellene kezelni, elsősorban globálisan, és csak másodsorban lehet helyileg megszüntetni.

A társadalmi, gazdasági összetevőktől, a negatív szempontoktól függetlenül azonban jó hinni egy-két dologban. Egyrészt abban, hogy sokan akadnak, akik nemcsak világnapokon és karácsony előtt hajlandók jótékonykodni, másrészt hogy akár egy cipősdoboznyi ajándékkal vagy egy tányér meleg étellel is valóban segíthet az ember.