Aki előre hozott választást akar, az AUR-os?

Ha pedig másként nem megy, akkor választások útján kellene megkísérelni. Nem mintha egy előre hozott választás varázsütésre megoldana minden problémát.

Hiszen simán elképzelhető, hogy némileg módosult erőviszonyokkal ugyan, de ismét olyan parlament állna fel, amelyben a jelenleg szemben álló erők újfent kioltanák egymást, és továbbra sem tudnának megállapodásra jutni egy kormányról. (Nagyjából borítékolható, hogy a hagyományos pártokkal szembeni növekedő ellenszenv miatt 30 százalék fölötti eredménnyel a szélsőjobboldali Románok Egyesüléséért Szövetség, az AUR végezne az élen).

De sokan vélik úgy, hogy egy próbálkozást azért megérne. Ugyanakkor, bár az eredetileg esedékesnél korábban megrendezett parlamenti választás a felmérések alapján kizárólag az AUR-nak kedvezne, a többi pártnak kevésbé, nem szabad elhamarkodott következtetéseket levonni.

Ők nagyrészt természetesen igen, hiszen arra számítanak, hogy kedvencük az első helyen végezve végre kormányra kerülhetne. Ám jelen állás szerint ők nagyjából 35 százalék körüli arányt képviselnek.

A többiek nem szélsőséges szimpatizánsok, nem feltétlenül vevők a nemzetieskedő és ájtatoskodó mázba csomagolt gazdasági populizmusra, és vélhetően nem is képezik egyetlen párt homogén támogatói tömbjét – „csupán” végre stabilitást szeretnének.

Ők azok, akik akár a PNL, akár a PSD, akár az USR vagy az RMDSZ szimpatizánsaiként, vagy úgy, hogy más pártot támogatnak, vagy akár egyiket sem, szeretnék, ha az országot befolyásoló számos válság – háború, gazdasági gondok, üzemanyagár, aszály és az abból fakadó energia-ellátási problémák – közül legalább a belpolitikai krízisnek véget lehetne vetni.

Vagy akár csak néhány hónapra szüneteltetni.

Ugyanakkor, mint már említettük, a jelenlegi kormánypátoknak és az önmagát ellenzékbe taszító PSD-nek sem érdeke az előre hozott választás, hiszen a felmérések következetesen azt mutatják, hogy a kormányon, illetve az egymással való folyamatos viaskodással eltelt évek alaposan megtépázták a hitelességüket, és ezen keresztül a támogatottságukat is.

És a polgárok ennek ellenére még most is azt látják, hogy a válsághelyzet ellenére sem csitul a háború az ügyvivő kormányt alkotó pártok és a korábbi kormányból kilépő, majd azt megbuktató PSD között, amely a már a kormánybuktatáshoz is felhasznált AUR támogatásával egymás után nyújt be és fogadtat el olyan törvénymódosítósokat, amelyek célja egyértelműen az, hogy megnehezítse a kormányoldal dolgát, vagy ellehetetlenítse annak egyes politikusait – lásd a Lex Fritzet.

Miután kudarcba fulladt a kísérlete, hogy egy, a PNL elnökségének megkérdezése nélkül miniszterelnöknek jelölt liberális politikus alakíthasson kormányt a PSD támogatásával, inkább a lovak közé dobta a gyeplőt, és kivár – a gond csak az, hogy valószínűleg még ő sem tudja, hogy mire. Arról nem is beszélve, hogy a kormányoldal számára tulajdonképpen viszonylag kényelmes a jelenlegi helyzet, hiszen azért kisebbségben, ügyvivőként is élvezhetik a kormányzás előnyeit, miközben a kudarcokért az őket mindenben akadályozó ellenzékre mutogathatnak.

Ilyen körülmények között a jelenlegi energiaválság kezelése lehet újabb teszt a kormánypártok számára. Pozitívum, hogy nem csupán üres kommunikáció, takarékoskodásra való felszólítás és a politikai ellenfelekre mutogatás zajlik (bár abban sincs hiány), hanem érdemben is próbáltak megoldásokat találni arra, ne kelljen teljesen leállítani a cernavodai atomerőművet.

Persze borítékolható, hogy a PSD vagy magának vindikálja majd az esetleges siker legalább egy részét, vagy azt fogja kommunikálni, hogy sokkal jobban is lehetett volna kezelni a helyzetet, ám ha legalább áramkorlátozásokat nem kell a lakosságnak elszenvednie, azt már el lehet adni egyfajta eredményként.

Igaz, az nem túl biztató, hogy a lakosság a számadatok szerint csak mérsékelten sietett teljesíteni a kormány kérését, hogy kevesebb áramot használjon – amikor fokozódott a hőség, nem hogy nem csökkentették a fogyasztást, hanem az egyenesen rekordközelire nőtt –, ami azt jelzi: nem túl nagy a bizalom iránta.

Az ugyanis még megváltozhat, hogy nem fedi teljes mértékben egymást az AUR támogatóinak halmaza és azoké, akik előre hozott választásokat akarnak.

Ha a fősodratú pártok folytatják az eddigi gyakorlatot, és továbbra is képtelenek félretenni az ellentéteket az ország érdekében, akkor egyre növelik annak a valószínűségét, hogy előbb-utóbb egybe fog esni.