Hirdetés
Balogh Levente

Balogh Levente

Aki előre hozott választást akar, az AUR-os?

2026. augusztus 08., 21:012026. augusztus 08., 21:01

2026. augusztus 08., 21:182026. augusztus 08., 21:18

Az embereknek egyre inkább elegük van a pártok közötti marakodásból, amely hónapok óta tartó politikai patthelyzetet eredményezett, valamint azt, hogy az országnak a válságos időszakban nincs teljes hatáskörrel rendelkező kormánya.

Ezt tükrözi az a felmérés, amely szerint a válaszadók 49 százaléka előre hozott választást akar, mert abban látja a kiutat a jelenlegi politikai zsákutcából. Igaz, ez még éppen nem többség, és még éppen nem a polgárok fele, na és persze az elmúlt évek tapasztalatai alapján a felmérések sem mindig tekinthetők megbízhatónak.

Sőt az is benne van a pakliban, hogy 12 százaléknyian nem tudtak vagy nem akartak válaszolni arra a kérdésre, hogy szeretnék-e, ha előre hoznák a 2028-ban esedékes megmérettetést, de

azért a közhangulat ismeretében kijelenthető: egyre többen vélik úgy, hogy pontot kell tenni a jelenlegi állapot végére.

Ha pedig másként nem megy, akkor választások útján kellene megkísérelni. Nem mintha egy előre hozott választás varázsütésre megoldana minden problémát.

Hiszen simán elképzelhető, hogy némileg módosult erőviszonyokkal ugyan, de ismét olyan parlament állna fel, amelyben a jelenleg szemben álló erők újfent kioltanák egymást, és továbbra sem tudnának megállapodásra jutni egy kormányról. (Nagyjából borítékolható, hogy a hagyományos pártokkal szembeni növekedő ellenszenv miatt 30 százalék fölötti eredménnyel a szélsőjobboldali Románok Egyesüléséért Szövetség, az AUR végezne az élen).

De sokan vélik úgy, hogy egy próbálkozást azért megérne. Ugyanakkor, bár az eredetileg esedékesnél korábban megrendezett parlamenti választás a felmérések alapján kizárólag az AUR-nak kedvezne, a többi pártnak kevésbé, nem szabad elhamarkodott következtetéseket levonni.

Az előre hozott választást ugyanis nem csak az AUR szavazói támogatják.

Ők nagyrészt természetesen igen, hiszen arra számítanak, hogy kedvencük az első helyen végezve végre kormányra kerülhetne. Ám jelen állás szerint ők nagyjából 35 százalék körüli arányt képviselnek.

A többiek nem szélsőséges szimpatizánsok, nem feltétlenül vevők a nemzetieskedő és ájtatoskodó mázba csomagolt gazdasági populizmusra, és vélhetően nem is képezik egyetlen párt homogén támogatói tömbjét – „csupán” végre stabilitást szeretnének.

Ők azok, akik akár a PNL, akár a PSD, akár az USR vagy az RMDSZ szimpatizánsaiként, vagy úgy, hogy más pártot támogatnak, vagy akár egyiket sem, szeretnék, ha az országot befolyásoló számos válság – háború, gazdasági gondok, üzemanyagár, aszály és az abból fakadó energia-ellátási problémák – közül legalább a belpolitikai krízisnek véget lehetne vetni.

Vagy akár csak néhány hónapra szüneteltetni.

Akik az átlagnál jobban megelégelték, hogy több mint kilencven napja nincs teljes jogkörű kormány, és több mint ötven napja nem bízott meg senkit kormányalakítással az államfő, miközben a már említett válságok kezeléséhez olyan kormány kellene, amelynek nincs béklyóba kötve a keze.

Ugyanakkor, mint már említettük, a jelenlegi kormánypátoknak és az önmagát ellenzékbe taszító PSD-nek sem érdeke az előre hozott választás, hiszen a felmérések következetesen azt mutatják, hogy a kormányon, illetve az egymással való folyamatos viaskodással eltelt évek alaposan megtépázták a hitelességüket, és ezen keresztül a támogatottságukat is.

És a polgárok ennek ellenére még most is azt látják, hogy a válsághelyzet ellenére sem csitul a háború az ügyvivő kormányt alkotó pártok és a korábbi kormányból kilépő, majd azt megbuktató PSD között, amely a már a kormánybuktatáshoz is felhasznált AUR támogatásával egymás után nyújt be és fogadtat el olyan törvénymódosítósokat, amelyek célja egyértelműen az, hogy megnehezítse a kormányoldal dolgát, vagy ellehetetlenítse annak egyes politikusait – lásd a Lex Fritzet.

Mindeközben Nicușor Dan államfő sem áll a helyzet magaslatán.

Miután kudarcba fulladt a kísérlete, hogy egy, a PNL elnökségének megkérdezése nélkül miniszterelnöknek jelölt liberális politikus alakíthasson kormányt a PSD támogatásával, inkább a lovak közé dobta a gyeplőt, és kivár – a gond csak az, hogy valószínűleg még ő sem tudja, hogy mire. Arról nem is beszélve, hogy a kormányoldal számára tulajdonképpen viszonylag kényelmes a jelenlegi helyzet, hiszen azért kisebbségben, ügyvivőként is élvezhetik a kormányzás előnyeit, miközben a kudarcokért az őket mindenben akadályozó ellenzékre mutogathatnak.

Ilyen körülmények között a jelenlegi energiaválság kezelése lehet újabb teszt a kormánypártok számára. Pozitívum, hogy nem csupán üres kommunikáció, takarékoskodásra való felszólítás és a politikai ellenfelekre mutogatás zajlik (bár abban sincs hiány), hanem érdemben is próbáltak megoldásokat találni arra, ne kelljen teljesen leállítani a cernavodai atomerőművet.

Amennyiben sikerül minimalizálni a lakosságot és a gazdaságot érő károkat, időt nyerhetnek, és reménykedhetnek abban, hogy legalább az emberek egy részének a bizalmát visszaszerezhetik.

Persze borítékolható, hogy a PSD vagy magának vindikálja majd az esetleges siker legalább egy részét, vagy azt fogja kommunikálni, hogy sokkal jobban is lehetett volna kezelni a helyzetet, ám ha legalább áramkorlátozásokat nem kell a lakosságnak elszenvednie, azt már el lehet adni egyfajta eredményként.

Igaz, az nem túl biztató, hogy a lakosság a számadatok szerint csak mérsékelten sietett teljesíteni a kormány kérését, hogy kevesebb áramot használjon – amikor fokozódott a hőség, nem hogy nem csökkentették a fogyasztást, hanem az egyenesen rekordközelire nőtt –, ami azt jelzi: nem túl nagy a bizalom iránta.

Ahhoz, hogy esély legyen ennek a bizalomnak a növelésére, az is szükséges, hogy a hagyományos pártok végre legalább annyiban túllépjenek az ellentéteken, hogy a lehető leghamarabb bizalmat kaphasson és hivatalba léphessen egy teljes jogkörökkel rendelkező kormány.

Az ugyanis még megváltozhat, hogy nem fedi teljes mértékben egymást az AUR támogatóinak halmaza és azoké, akik előre hozott választásokat akarnak.

Ha a fősodratú pártok folytatják az eddigi gyakorlatot, és továbbra is képtelenek félretenni az ellentéteket az ország érdekében, akkor egyre növelik annak a valószínűségét, hogy előbb-utóbb egybe fog esni.

Hirdetés
szóljon hozzá! Hozzászólások

Hírlevél

Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!

Hirdetés

Ezt olvasta?

Rostás Szabolcs

Rostás Szabolcs

A Majka-ügy csak a jéghegy csúcsa, be kellene fejezni a magyar–magyar acsarkodást

Életveszélyes fenyegetést kapott egy magyarországi előadó, ezért lemondta székelyföldi koncertjét. A botrány túlmutat Majkán, és a magyar közélet nagyon aggasztó állapotairól árulkodik.

Rostás Szabolcs

Rostás Szabolcs

Miért félnek a kettős állampolgároktól?

Hogy Romániában gyanúsan tekintenek a kettős állampolgárokra, nem újdonság, azt már megszokták az erdélyi magyarok. De enyhén szólva meglepő, hogy Magyarországon is indulatokat gerjeszt a kettős állampolgárság kérdése.

Páva Adorján

Páva Adorján

Kényelmi illúziónknak vége: energiabiztonságunk a Dunának megy

A közép-európai ember kényelmi illúziójának végét jelzi mindaz, ami most az életadó, elnyűhetetlennek hitt kék szalagunkkal, a Dunával történik. És abból kifolyólag velünk, mindannyiunkkal.

Balogh Levente

Balogh Levente

Drónvadászat, elrettentés és PR

Miközben eddig jóformán csak passzív szemlélőként kísérte az ország légterét megsértő orosz drónokat, hirtelen igencsak hiperaktív lett a román légierő.

Páva Adorján

Páva Adorján

Az algoritmus lett a főszerkesztő – hogyan veszítjük el a közös valóságot?

Történelmi fordulóponthoz érkezett a hírfogyasztás. A kérdés már nem csak az, hogy hol olvassuk a híreket, hanem akarunk-e még egyáltalán szembenézni velük.

Balogh Levente

Balogh Levente

Az AUR PSD-s tisztára mosási akciója

Van abban valami sajátságos, hogy bármit tesz vagy mond Sorin Grindeanu, a hónapok óta tartó politikai válságot előidéző PSD elnöke saját maga vagy pártja támogatottságának növelése érdekében, abból rendszerint a szélsőjobboldali AUR jön ki jól.

Makkay József

Makkay József

Parajdnak nem osztogattak

Egyetlen félreértelmezett hír is elég ahhoz, hogy egy reményvesztett közösségben újra fellobbanjon a remény. Parajd esetében azonban a valóság ismét józanítóbbnak bizonyult a politikai diadaljelentéseknél.

Hirdetés