A sztrádaépítéseket nyomon köveztő Pro Infrastruktúra Egyesület ugyanis pénteki Face­book-bejegyzésében arra irányította rá a figyelmet, hogy a közlekedési minisztérium azt a Narcis Neagát nevezte ki a közúti infrastruktúrát kezelő országos társaság (CNAIR) élére, akinek a nevéhez a romániai autópálya-mizéria legtöbb fejezete köthető.

Korábban ugyanis az ő vezetése alatt dőltek dugába sztrádák már akkor, amikor még csak tervek formájában léteztek, ő volt az egyik hunyó abban, hogy amikor a román állam végre szerződést bontott a Bechtellel, s sikerült úgy megoldani a szakaszokra bontást, hogy a Gyalu–Magyarnádas-szakasz nem kapott összeköttetést a már megépült autópályához, mivel egy hídról „megfeledkeztek”, és az átadása után nem sokkal beomlott sztrádaszakasz kudarca is az ő nevéhez kötődik. Ilyen körülmények között talán nem is meglepő, hogy hivatali visszaélés miatt eljárást is indított ellene az Országos Korrupcióellenes Ügyosztály (DNA), annál meglepőbb, hogy az ügyet végül vádemelés nélkül lezárták. A DNA pénteki közlése szerint nem szerepelt ugyanis a Btk.-ban az a bűncselekmény, aminek gyanújával eljárás indult ellene – egy alkotmánybírósági döntés alapján pedig nem lehet felelősségre vonni.

Hogy pontosan miről is van szó, arra nem tér ki a DNA közleménye. Előfordulhat, hogy tényleg mondvacsinált okokra hivatkozott a feljelentés, ami alapján vizsgálódni kezdtek. Láttunk már ilyent. Hogy történt-e korrupció, és amiatt késnek-e még tovább azok az autópályák, amelyek megépítéséért Neaga felelős lett volna, nehéz kívülállóként megmondani.

A szociálliberális kormány döntését azonban, amellyel ismét vezető beosztásba ejtőernyőzte azt az embert, akin ennyi minden múlott, nehéz nem úgy értelmezni, mint hogy fittyet hánynak az autópályákra, és kamu minden ígéret, amit a témában tettek.

Ahogyan egy másik kommentelő frappánsan megfogalmazta: „és mi itt az ellentmondás? Mondta valaha a CNAIR, hogy komolyan gondolja az autópályák befejezését?”

Ez a szomorú igazság, amin már talán csak az segíthet, ha létezne valódi felelősségre vonás a polgárok számára jobb élet reményét keltő ígéretek be nem tartása miatt. Ilyenek elsősorban az infrastrukturális beruházások, legyen szó autópályákról, iskolákról vagy kórházakról. Amíg nincs felelősségre vonás, addig – mint láthatjuk – a felelősök nemhogy megússzák büntetlenül, hanem ismét döntéshozói tisztségbe kerülhetnek. És akkor csodálkozunk, hogy nem halad a munka.

Mint két hete az adóbegyűjtés hatékonyságának növelésére tett ígéret kapcsán is megjegyeztem, a sztrádaépítések terén is kezdjük azt hinni, hogy nincs is akarat.