Agrárország importkosárral

2026. augusztus 09., 20:542026. augusztus 09., 20:54

Románia Európa egyik legjobb mezőgazdasági adottságokkal rendelkező országa, mégis importra szorul az alapvető élelmiszerekből. A gondot nem a termőföld vagy a gazdák hiánya, hanem az évtizedek óta következetlen agrárpolitika okozza.

Az országot sújtó gazdasági válság egyik legérzékenyebb ágazata a mezőgazdaság. A rendszerváltás óta eltelt több mint három és fél évtized alatt az egykori kommunista nagyüzemi agrárgazdaság a többszintű átalakulás során sem talált igazán magára. Ezt talán semmi sem bizonyítja jobban, mint az élelmiszerimport riasztó mértéke. A párizsi székhelyű Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) és az amerikai mezőgazdasági szolgálat (USDA) adatai elképesztő aránytalanságokat tárnak fel a romániai mezőgazdasági termelés és az élelmiszerimport között.

Miközben Románia Európa egyik legnagyobb búza-, kukorica-, napraforgó- és repcetermelője, egyben jelentős exportőre is, a 15 legfontosabb élelmiszercsoportból 14-ben nettó importőr.

A 2025-ös adatok szerint a sertéshús mintegy 80 százaléka, a tej és tejtermékek közel 40 százaléka, a sajt és a vaj 50-60 százaléka, a zöldségek fele – télen akár 70-90 százaléka –, a gyümölcsök mintegy 70 százaléka, a cukor közel 80 százaléka, a hal több mint 90 százaléka, a rizs pedig teljes egészében külföldről érkezik. Tavaly Románia 16,2 milliárd dollárt költött mezőgazdasági és élelmiszeripari termékek behozatalára, miközben a feldolgozott élelmiszerek külkereskedelmi hiánya elérte a 6,3 milliárd eurót.

Ez a hatalmas aránytalanság jól mutatja, mennyire kiszolgáltatott helyzetben van a romániai mezőgazdaság. Annak ellenére, hogy 2008 óta milliárdos nagyságrendű uniós és hazai támogatások érkeztek az ágazatba,

nem sikerült kiépíteni egy korszerű, versenyképes élelmiszer-feldolgozó ipart, amely a helyben megtermelt alapanyagokból magas hozzáadott értékű termékeket állítana elő.

Röviden: olcsón exportáljuk a jó minőségű gabonát és az élő állatot – elsősorban a juhot és a hízott borjút –, miközben a feldolgozott élelmiszerek jelentős részét importáljuk vissza, gyakran közepes vagy gyenge minőségben.

Ebből az ördögi körből évtizedek óta nem tud kitörni az ország. Nem csoda, hogy a helyzet számos összeesküvés-elméletnek ad táptalajt. Sokan nehezen értik, miként lehetséges, hogy Európa egyik legjobb mezőgazdasági adottságokkal rendelkező állama alapvető élelmiszereinek felét, olykor kétharmadát is külföldről szerzi be. A legkényelmesebb magyarázat ilyenkor Brüsszelre, a multinacionális kereskedelmi láncokra vagy éppen Magyarországra mutogatni. Való igaz, a szomszédos országból rengeteg élelmiszer érkezik Romániába. Az sem véletlen, hogy számos erdélyi pékség magyarországi lisztet használ, mert árban és minőségben kedvezőbbnek tartja a hazai kínálatnál.

A romániai üzletek polcain szintén keresettek a magyar lisztek és tészták, de ugyanígy jelentős mennyiségű élelmiszer érkezik Lengyelországból, Spanyolországból vagy más uniós tagállamokból.

Az eredmény vitathatatlan: bőséges a választék.

Csakhogy ebből még nem következik, hogy valaki külföldről szándékosan „megfojtaná” a romániai mezőgazdaságot. Érdemes inkább azokra az ágazatokra tekinteni, ahol az elmúlt években valódi sikertörténet bontakozott ki.

Tíz-tizenöt évvel ezelőtt Románia a baromfihús és a tojás jelentős részét is importálta.
Mára a helyzet gyökeresen megváltozott.
Az országszerte létrejött modern brojler- és tojótelepek következtében a friss baromfihús importja minimálisra csökkent, a romániai termékek pedig egyre több európai piacon jelen vannak.

Senki sem akadályozta meg ezt a fejlődést sem Brüsszelből, sem Budapestről, sem más uniós fővárosból. Az ágazat egyszerűen versenyképessé vált.

Hasonló sikertörténet a juhászat is. A mintegy tízmilliós állománnyal Románia Európa egyik legjelentősebb juhtartó országa. Igaz, a Maros és Brassó megyében megjelent kiskérődzők pestise átmenetileg komoly gondot okoz, de remélhetőleg a fertőzés lokalizálható, és az export rövid időn belül helyreáll. Sokkal érdekesebb kérdés, hogy

Románia miért élő állatként értékesíti a juhok jelentős részét, miközben a levágott, feldolgozott és csomagolt hús jóval nagyobb hasznot hozna.

És az sem mellékes, hogy aki ősszel vagy télen bárányhúst szeretne vásárolni, gyakran új-zélandi importtal találkozik a hazai áruházak polcain.

A romániai agrárium és élelmiszeripar lesújtó helyzetének okait tehát nem külföldön kell keresni. A felelősség elsősorban az egymást váltó bukaresti kormányok következetlen, rövid távú agrárpolitikáját terheli, amely évtizedek óta képtelen kiszámítható jövőképet kínálni a gazdáknak és az élelmiszeriparnak. Amíg ez nem változik, addig továbbra is olcsón adjuk el a földjeink termését, és drágán vásároljuk vissza ugyanannak a munkának a hasznát. Ez pedig nem a román mezőgazdaság sorsa, hanem egy rossz gazdaságpolitikai döntéssorozat következménye.

vezércikk gazdák agrárium