Makkay József
2022. június 20., 10:362022. június 20., 10:36
A lakosság elszegényedését okozó infláció Romániában is folyamatos vita tárgya. Ha sok politikusnak nincs is köze a kisjövedelműek vergődéséhez, egy benzinkúti tankolásnál bárki rájöhet, hogy a közel két eurós üzemanyagár messze meghaladja a romániai átlagemberek pénzügyi lehetőségeit. Ha ehhez hozzávesszük a mindennapi élelmiszerek árát, akkor jó látható, hogy a romániai családok jelentős részének a túlélésre kell berendezkednie az előttünk álló hosszú időszakban.
Igazságtalanság volna azt állítani, hogy a kormány passzív marad az emberek megélhetési gondjaival szemben, hiszen többféle ,,kármentési csomagról” szóló elképzelés látott eddig napvilágot, és ezek közül többet gyakorlatba ültettek. A fogyasztóknak idén télen nem kellett kifizetniük a villany- és a földgázszolgáltatók által kiállított valós számlákat, a költségek egy részét ugyanis átvállalta az állami költségvetés. Mindez azonban még távol áll attól a valós megoldástól, ami megnyugtató módon ellensúlyozhatná az emberekre váró nehéz időszakot.
A nagy vitákat kiváltó adóemelésekkel kapcsolatban egyelőre nem közelednek az álláspontok a kormánykoalícióban, de szakemberek szerint nem is ez a mindent megoldó varázspálca. Amíg Romániában hatalmas réteg él adócsalásból, illetve tucatnyi foglalkozás – például az informatikusok vagy a katonák – számára minimális adózást, vagy éppen adómentességet biztosít a román állam, a kieső költségvetési forrásokat csak más rétegek hátán tudja pótolni. Olyan ma a romániai költségvetés, mint az ementáli sajt: tele lyukkal, amelyeket nincs honnan betömni.
A koronavírus-járvány és az ukrajnai háború inflációgerjesztő hatását, valamint az ezzel járó elszegényedést a bukaresti kormány egyelőre európai uniós segítségből és külföldi hitelekből tudja ellensúlyozni. A cégek és a magánszemélyek behajthatatlan adókinnlevőségei tovább súlyosbítják az államháztartás nehéz helyzetét. Nem véletlen, hogy az Országos Adóhatóság (ANAF) tűzoltómunkában hozzálátott a rendrakáshoz.
Lucian Ovidiu Heiuş ANAF-elnök a minap ezt nyilatkozta: „országszerte vannak szélhámosok, akik jól látható bőségben és luxusban élnek, számolatlanul költik a pénzt, dacolva az egyszerű emberekkel, és közben egyetlen lej adót sem fizettek be életükben, papíron szinte nincs is jövedelmük”.
A román adóhatóság vezetője bejelentésével gyakorlatilag a spanyolviaszt fedezte fel, hiszen nincs olyan település az országban, ahol ne botlana az ember ilyen bűnözőkbe, akik ,,kacsalábon forgó palotákat” építettek, luxuskocsikkal járnak, miközben valós jövedelmeiket homály fedi. Mindannyian ismerünk ilyeneket, csak éppen az adóhatóság nem tud, vagy nem akar tudomást szerezni róluk. A rendszerváltás óta ehhez a fajta újgazdag réteghez igazából soha nem nyúlt az államhatalom. A ,,hálózat” sok tagja politikus, vagy a politikai pártok holdudvarában található. Ha ,,szabadúszó”, akkor is olyan befolyással bír, hogy a helyi adóellenőr, rendőr vagy ügyész eddig nem mert vele ujjat húzni.
A román adóhatóság vezetője arról is beszélt, hogy 561 ezer romániai magánszemély esetében mintegy húszmilliárd euró különbséget észleltek a bevallott jövedelmek és az ANAF által becsült összegek között. Érdemes eljátszani a gondolattal, hogy ennek a hatalmas összegnek a feléből is mi mindent lehetne tető alá hozni az ezer sebből vérző országos költségvetés kiigazításakor.
Ha a hivatalos pénzügyi szervek által is beismert hatalmas méretű adócsalás mellett kell fenntartani a romániai költségvetést, nehéz megjósolni, mikorra lehetne az országban tisztességes adózási rendszert bevezetni, amely kímélné a kis jövedelműeket, ugyanakkor többletfizetésre kötelezné a nagy bevételekkel rendelkező adózókat. Ha a román állam nem tenne semmi mást, csak kőkeményen ellenőrizné a jelenlegi adók behajtását, és zéró toleranciát mutatna az adócsalókkal szemben, egyből sikerülne kimászni a slamasztikából, és pénz is volna a növekvő kiadások finanszírozására.
Kérdés, hogy az adóhatósági beismerést tett is követi-e, vagy a mostani fellángolás az előző évek sorsára jut, és minden marad a régiben.
Balogh Levente
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rostás Szabolcs
Mintegy három hónapos késéssel, március 10-én tette közzé a bukaresti pénzügyminisztérium a 2026-os állami költségvetés tervezetét. Hogy mihez képest a késés? Egy felelősen gazdálkodó ország kormányához mindenképp.
Makkay József
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Balogh Levente
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Rostás Szabolcs
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Balogh Levente
Négy évnyi háború után kijelenthető: Ukrajna egyre rosszabb állapotban van, Oroszország hadereje és gazdasága is jókora veszteséget szenvedett, és Európa is súlyosan megsínylette a konfliktust.
Balogh Levente
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
szóljon hozzá!