2012. december 18., 08:592012. december 18., 08:59
Kifogás, az mindig akad. Önigazolás, frusztrált düh. Miért épp tőlem kérsz? Dolgozz, ha a gyerekedet etetni akarod! Látástól vakulásig hajtok a kicsi pénzemért, és bizony oda kell néznem, hogy ötven banival olcsóbb valahol a kenyér, mert a számláimat is ki kell fizetni.
Nem fenékig tejfel az élet nálunk sem, nem ám! Fej félrefordít, lépés felgyorsít, karácsonyi bevásárlás folytatódik. Lám, alig tudok ajándékot venni a szeretteimnek! Még hogy én adjak még másnak is? Örülök, ha abból a kevésből a családomnak jut. Az, hogy a sírógörcs elfog, amikor a sétálóutcai tömeg által sodorva, azzal együtt sietek el szenvtelenül a szakadt kabátos, kendős, csizmával harminckilós öregasszony mellett, legyen az én magánügyem. Nem tehet róla, hogy nagyanyámra emlékeztet, és nem tehet róla, hogy én megint csak kifogást keresek.
December van. Ahogy egyre több gyertyát gyújtunk meg az adventi koszorún, úgy kerülnek a kifogások mind távolabb, mind nehezebben megtalálható helyekre. Egyre világosabbá válik: igenis tudunk adni, tudok adni. Én is, te is. Ha keveset: ha egy jó szót, ha egy csésze forró teát papír pohárban a tömbház előtt „lakó” hajléktalannak, aki kifogástalan modorban szokott a férjem hogyléte felől érdeklődni, és nagyvonalúan bólint, ha épp tényleg nincs nála egy bani sem, amit adhatna. Ha egy zacskó olcsó száraztésztát a közeli élelmiszerboltban felállított adománygyűjtő kosárba – egy szegény család vacsorája már megvan belőle. Ha egy konzervet a saját egyházközségünkhöz – minden gyülekezetben tudják, kinek van rá a legnagyobb szüksége.
Idén mintha a szokásosnál is több lehetőség volna adakozni. Bevásárlóközpontokban, jótékonysági akciókon, utcai bódéknál. Nem a kiscserkészektől vásárolt csésze tea vagy az intézetes gyerekek által készített kicsi karácsonyi csecsebecsék árán fog múlni az ünnepi vacsoránk. Adni kell – nem csak karácsonykor, de legalább akkor.
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.